gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

oldalra, de még a távcsövem segítésével sem tudtam izgalma okát kideríteni. Lefektettem puskámat a magas hópadra és mutattam neki, hogy célozza meg az általa látott valamit. így aztán én is megláttam az öreg bezoárt, amelynek lábai és hátsó fele egy szikla takarásában voltak. Csak a szügye, nyaka és a feje látszott. Szarvát (vagy inkább csigáját) mintha egy sziklához támasztotta volna, orrával lefelé állva. A nyakán egy vöröses csík látszott, amelyet bizonyára a vélt lövés hallatára - tudat alatt vérnek néztem. A bak legalább 50 fokos szögben állt fölöttünk, olyan távolságra, hogy még megbecsülni sem tudtam, és a távcső hajszálkeresztje az egész testét elfedte. Normális körülmények között lövésre még csak nem is gondoltam volna, de itt, amikor csak a szügye volt testéből látható, és a vélt sebzés miatt azt gondoltam, hogy egy lövést meg kell kockáztatnom, annál is inkább, mert vagy elhibázom, vagy csak vitális részeit találhatom el. Tudtam, hogy a 7x64-es Düsseldorfban, tehát majdnem a tengerszint felett 175 méter magasságában volt belőve, és itt 1500 és 2500 méter között lehetünk, tehát ilyen meredek lövésnél alája kell célozni, de az iszonyatos távolságot valahogy mégis kompenzálni kell. Számolgattam fejben és végül is azt gondoltam, hogy kb. 80 cm fölétartásnak elegendőnek kell lennie. Igen ám, de a hajszálkereszt vízszintes része legalább 50 centimétert jelentett a bezoárnál, tehát a pontos lövést lehetetlenné tett. Végül is a marja fölé tartva, lélegzetet visszatartva, nagyon-nagyon lassan kezdtem a gyorsított ravaszt érinteni. A lövés eldördült, ide-oda visszhangzott, a rúgás egy pillanatra kiemelte a puskát a célból. Örökkévalóságnak tűnő idő után megláttam a bakot, amint felágaskodott, akkor lett csak hallható a golyóbecsapódás hangja. Majd egy ugrással az alatta lévő sziklán kötött ki, ott megtántorodott, és mint egy lépcsőn guruló labda, szikláról sziklára esve zuhant a mélybe. Már túl volt a mi magasságunkon, tovább verődött a meredek hegyoldalhoz, végül is a völgyben, egy hófedte, lapos részen, 20-30 méteres csúszás után mozdulatlan maradt. Közben kurdjaim örömrivalgását elnyomta egy dübörgő, orkánszerű zaj, és a lavina egy gyorsvonat sebességével, óriási hófelhő vei rohant a mélybe. Nyilván a lövés okozta ezt a hócsuszamlást. Mehmed rögtön oda akart szaladni; visszatartottam, hátha jön még egy lavina fióka, pár percet vártunk és aztán leereszkedtünk, majdnem négykézláb a völgybe, és megint fel a szemközti oldalba. Ott feküdt életem első és valószínűleg