gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

Barátaimnál az erős napsütés és a magaslat komolyabb gondokat kezdett okozni. Hámlottak mint a kígyó, állandóan kenőcsöket használtak, amelyet a nehéz kapaszkodóknál leizzadtak magukról. Nem tudták lenyelni, hogy az ő orrukról cafatokban hámlik a bőr. Többször láttunk már a magasabb régiókban zergéket, de kitartottunk eredeti tervünk mellett; továbbra is a ritka és óvatos kőszáli kecskékre akartunk vadászni. Mehmed osztotta be naponta, hogy ki hova megy. Sorsot nem húztunk, mert úgysem ismertük a vidéket. Már annyi ideje voltunk úton, hogy az órák hosszat tartó lovaglás nem okozott nehézséget. A naponta legalább egyszer megjárt ezer méteres szintkülönbség annyira megedztette társaságunkat, hogy teljesen mindegy volt, hogy néhány órával kevesebbet, vagy többet kellett naponta hegyet másznunk. Csak az étrendet nem bírták egyes német gyomrok elviselni. Én szeretem az aludttejet, de például Rinót kirázta a hideg a puszta látványtól is. Kenyér helyett a macesz és palacsinta keverékét vittük összehajtva zsebünkben, néhány kockacukorral, almával, egy darab kolbásszal, ez alkotta ebédünket. Víz helyett hódarabokat szopogattunk, és ha nagyon fényűzően akartunk élni, akkor még egy kis darab csokoládét is ettünk. így felszerelve indultam egyik nap Mehmeddel és két falubelivel. Késő délelőtt érkeztünk egy hosszú, keskeny völgybe, amely egy katlanszerű zsákutcában végződött. Hossza talán 3-5 km lehetett, a völgyet övező hegyláncok gerince legalább ezer méterre volt fölöttünk. A bal oldali hegyoldalban, a völgy aljától talán 2-300 méterre mentünk a katlan felé. Többször gondoltam a lavinákra, de Mehmedéket ez nyilván nem nagyon izgatta. A szomszédos völgyekben, velem nagyjából párhuzamosan, Rino és Rudi vadásztak. Az volt az elképzelésük, hogy ha egy bezoár kiválik völgyünkből, akkor talán a szomszéd puska csöve elé kerülhet. A négy órai járás után megérettünk a delelésre. A három kurd, minden takarás nélkül a szabadban telepedett le, de nekem a hely - a lavinaveszély miatt - nem tetszett. Igyekeztem megértetni magam, de eredménytelenül. Pár száz métert mentem tovább, amíg egy nagy kiugró szikla alá kerültem, és akkor sokáig hadonászva sikerült elképzelésemet megértetni velük. Előttünk egy hópad, mögöttünk és fölöttünk a szikla, ilyen takarásban kezdtünk ebédelni, amikor lövésre emlékeztető dörejt hallottunk. Egyszercsak Mehmed izgatott lett, mutogatott a szemközti sziklás