gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

akkor valamit. Egyikünk sem beszélt sem kurdul, sem törökül, és egy szótár sem oldotta volna meg problémáinkat. Elhatároztuk, hogy egy, a kölni Ford gyárban dolgozó török vendégmunkásnak megfizetjük az útiköltségét, amikor szabadságra családjához utazik, ha két hétig bennünket tolmácsként elkísér a hegyek közé. Nemcsak a február, hanem a március is a vízum és puskaengedélyek beszerzésével, a tífusz és egyéb oltásokkal, a csomagok listájának összeállításával, valamint a Konstantinápolyban lakó vadászatszervezővel való levelezéssel telt el. Reményekkel telve szálltunk fel az ankarai gépre. Az első meglepetés a repülőtéren ért; egy lélek sem várt bennünket. Buluc, akivel mindent leleveleztünk, és aki utunkat megszervezte, eltűnt. Órákig tartó viták következtek a vámhatósággal, végül is sikerült meggyőznünk őket arról, hogy a négy, távcsöves puskával nem államcsínyt óhajtunk elkövetni, hanem csak medvére, bezoárra és esetleg vaddisznóra akarunk vadászni. Ez utóbbinak, mint jó mohamedán, annyira megörült az egyik, hogy van végre valaki, aki talán családja burgonyatermését védelmezni fogja, hogy az órák alatt felhozott vádak, kételyek eloszlottak, és a legnagyobb barátságban, puskáink birtokában, hátat fordíthattunk a vámhivatalnak. Aztán nagynehezen két taxiba bezsúfolva, hajmeresztő iramban, út közben számtalan fizikai törvényt megcáfolva, lelkileg kissé megviselt állapotban befutottunk a hotelbe, amelynek nevét — szerencsénkre — ismertük. Telefon-próbálkozásaink sikerét nagyban befolyásolta a továbbra is fennálló nyelvi nehézség, és amikor megtudtuk, hogy a köszönöm „danke" vagy „thank you" török megfelelője a „kürederim", akkor minden nyelvelsajátítási próbálkozást azonnal fel is adtunk. A telefonos kisasszony helyét átvette, hosszas előkészületi munkák után, a szálloda igazgatója, aki valamicskét beszélt franciául is, és bennünket, Németországból jövőket egy elég váratlan „Heil Hitler!"-rel fogadott. Erőfeszítéseinket csak másnap koronázta siker, de közben egyik társam, Rino, többször jól felbosszantott az „ezt neked köszönhetjük", és az ehhez hasonló megjegyzésekkel. Mohamednek csodája: Buluc mester másnap megérkezett. Kiderült, hogy tíz napja egy táviratot adott fel Friedlnek a következő szöveggel: „A vadászat a hóviszonyok miatt 2 héttel elhalasztva". De elegendőnek vélte - a város nevét kihagyva - az utcanév és a házszám feltüntetését. Még ő csodálkozott, hogy az értesítést nem kaptuk meg.