gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Egyiptom

lózat nélküli légcsavar és a teljes sötétség nem okozott szerencsétlenséget, az számomra a mai napig rejtély. A nagy zaj ellenére néha mégis lehetett a felriasztott kacsák ezreinek hápogását hallani. Ugyanúgy fáztam, mint az autóúton. Miután megérkeztünk, a patronos csónakot egy vízbe eresztett, cementcsövekből készült hordóhoz csáklyázták. A hordó peremét sással és náddal álcázták, és csak 20-30 cm-re állt ki a vízből. Ez elég is volt, mert a Földközi-tengeren az apály és a dagály csak néhány centiméteres eltérést eredményez. Minden puskásnak 1 hordó jutott, amelynek átmérője 130-140 cm, magassága 160-180 cm volt. Előző tapasztalataim után úgy ítéltem meg, hogy ez egy személynek túl nagy, de kettőnek túl kicsi. Társam már az úton közölte, hogy Nasser államelnök nagybátyja váratlanul „bemondta" magát erre a vadászatra, és nem lévén több hordó, nem volt más kiút, minthogy, mi ketten, valahogy egyen megosztozunk. Nem volt ideális a megoldás, de mindenesetre jobb, mint nem vadászni! Gyorsan meg is egyeztünk, hogy 15 percenként váltjuk egymást, egyikünk lövi a félkör egyik oldalát, azután helyet cserélünk. Vigyázni kellett a patronok miatt, mert én egy 20-assal voltam, ő pedig két 12-es kaliberű puskát hozott, és ha ennek tölténykamrájába véletlenül az én patronomat teszi, és ha ezt a „csata hevében" nem veszi észre, akkor a szerencsétlenség bizonyosra vehető. így a nagyobb biztonság kedvéért az összes húszas töltényt magam mögött tároltam, ami a gyors utántöltéshez nem nagyon alkalmas. Wafiades már előzőleg említette, hogy a legjobb napja kb. 450 kacsát eredményezett, de azt „zongoraszékének köszönhette", különben az állandó forgolódással kifáradt volna. Azt is mondotta, hogy a deltában a verőfényes napok a legjobbak, mert akkor a kacsák nem veszik úgy észre a csali-kacsák elhelyezési hibáit. Ez állítólag külön „tudomány", amelynek mi Magyarországon nem szenteltünk akkora fontosságot. A legjobbnak a borult és szeles napokat tartottuk. Itt, az egyenlítőhöz közelebb, a nap sugarai vakítóbban hatnak a kacsákra. Ez lehet a különbség magyarázata. Mondókáját azzal fejezte be, hogy a kacsákat 1:1,5 patronaránnyal, és ha vigyáz, akkor 1:1,2-del lövi. Még ha világbajnok volt is, ezt azért mégsem akartam elhinni. Meg is mondtam neki, mire azt válaszolta, hogy amikor már mindketten ellőttünk száz vagy kétszáz patront, akkor be fogja bizonyítani. Lassan derengeni kezdett - „hasadt a hajnal" - még hidegebb lett, több meleg holmim nem volt, erősen rázott a hideg, kezeimet zsebembe