gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Egyiptom

lops-szem) atrophálásáról. Minek tudható ez be? A természetes evolúciónak, vagy a még ismeretlen erőknek? Az ilyen veszendőbe ment ismeretekkel volt kapcsolatos egy ausztriai élményem, amely említésre méltó, még ha nem is függ össze Egyiptommal. Egy felső-ausztriai Fuerstenberg várkastélyban van egy közepes nagyságú, egyforma hosszú falú, négyszögletes tanácsterem. A boltozat közepén kereszteződik a két nyitott V betűhöz hasonló gótikus mélyedés, amely a sarkokat átlósan összeköti. Ha két személy az egymással szembenlévő sarkokban áll a fallal szemben, suttogva beszélhetnek egymással anélkül, hogy a terem közepén lévő nagy asztalnál ülők azt hallanák vagy megértenék. Akusztika szakos kolléga urak: tudnának-e manapság a rajztáblán egy ilyen termet, ugyanezzel az eredménnyel tervezni? A vadászati előkészületi tervek befejeztével Wafiades és én megállapodtunk, hogy Alexandriából hajnali kettőkor indulunk, hogy a többiekkel a mocsaras árterületek közelében találkozzunk. Egy átépített Wehrmacht, vízen is járó „Kübelwagen"-nal mentünk, amelynek eredeti kerekeit ballongumikra cserélték fel, hogy a Szahara homokkérgét kevéssé törje át a töltényekkel túlterhelt jármű. Az ezer patronon kívül még 4 zsákban tárolt, 80 darab fa csalikacsát is vittünk, a benzinkannákon és az élelmiszereken kívül. A kocsi nyitott volt, január havát írtuk és én nem tudtam, hogy az éjjelek itt olyan hidegek. Emlékszem, hogy a kétórás út után a szó legszorosabb értelmében csattogó fogakkal érkeztem a megbeszélt helyre, ahol már néhány puskás és nagy arab tömeg várakozott. Igen jól esett a sebtében rakott tűz mellett melegedni. Atrakodtunk két nagy, illetve hosszú ladikba, amelyek végére egy légcsavaros Volkswagen motor volt felszerelve. Mindegyik ladik maga mögött húzott egy kisebb, patronokkal megterhelt csónakot, amelyben egy arab ült, hosszú póznával a kezében. Az egyik ladik motorjának kipufogócsöve a vízbe vezetett, a másikét teljesen megette a rozsda. Sajnos, ezt a lármásat mi kaptuk. Koromsötétben indultunk. Először egy öntözőcsatornán, később a mocsáron keresztül haladtunk, a száraz téli nádszárakat géppisztolyszerű ropogással tördelve. Csak a csillagok látszottak, többször kellett sebességünket lassítani, és csak akkor értettem meg az említett hosszú pózna szükségességét. Ezzel kellett az arabnak megakadályozni, hogy a hátsó, magunk után húzott csónak a vontatóra fel ne fusson. Az, hogy a védőhá-