gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Egyiptom

folyosók és termek hosszában, magasságában és szögeiben nagyszámú és rejtélyes kapcsolatok. Sok neves egyiptológusnak az a véleménye, hogy nincs az egész Kheopsz-piramisban semmi, aminek nem volna valami okkult jelentősége, amelyek egymáshoz viszonyított arányok, szögek, a Nappal vagy a Holddal kapcsolatos orientációval és sok egyéb misztikus formában nyertek kifejezést. Nagyszámú, csacsogó turistával együtt mentem be egy alacsony, alagúthoz hasonló folyosón a piramis belsejébe. Később egy magas „galéria" vezetett egy nagy teremhez, amely legalább 10 m hosszú és 5 m magas volt. Feltűnt, hogy a zsibvásárszerü zaj alábbhagyott, valamiért a látogatók elcsendesültek, mintha saját gondolataikkal lettek volna elfoglalva. Miért? Ennek a fáraó-teremnek a közepén volt egy nagy szarkofág, vöröses, csiszolt gránitból. A piramis építésével egyidőben kellett idehelyezni, mivel mérete a későbbi szállítást a folyosón át lehetetlenné tette volna. Ez a nagy kőtömb is szolgál egy talánnyal. Miért tervezték úgy, hogy a belső űrméretek kétszerese pontosan a külső méretek köbtartalmának felelt meg? Nem tudván annak idején sokat a misztikus és okkult dolgokról, érdeklődésemet főleg a fizikai különlegességek és a megmagyarázhatatlan jelenségek kötötték le. Hogyan tudták 5000 évvel ezelőtt az építők az óriási kőtömb felületeit úgy csiszolni, hogy a falhoz tartott villanylámpám fénycsóvája egyetlen egy árnyékot vagy egyenetlenséget nem mutatott? A majdnem hézagmentes összeillesztések, a teremzáró, egy darabból álló, legalább 5 méter hosszú kőtömbök elhelyezése hévér, daru vagy egyéb segédeszköz nélkül - enyhén szólva - érthetetlen. Nem akarom az olvasót továbbra is ilyen félműszaki észrevételek leírásával untatni, de a méretek, a nehezen érthető talányok, a tény, hogy amikor ezeket alkották, akkor mi Európában még éppen csak kijöttünk a barlangból; mind megannyi, még a legelfásultabbakat is impresszionáló tényező kell, hogy legyen. A huszadik század embere már sok mindent nem ismer, amit elődeink még tudtak, amelyek a századok múltával feledésbe merültek. Ne a puskaporról, amelyet a kínaiak már ezer évvel azelőtt ismertek, hogy Európában feltalálták volna, ne a válaszfal nélküli zománcozás elveszett gyakorlati alkalmazásáról legyen szó, hanem inkább az emberi, percepciós képesség elsatnyulásáról és egyes érzékszervek, mint a glabella (cyk-