gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

A nagy, majdnem száz holdas park gyerekkorom egyik legfontosabb helyszíne volt. Kinőve az „óvodás" korból, amikor már egyedül is elhagyhattam a házat, sokszor órákig barangoltam benne, mindig újabb és újabb részeket fedezve fel, mindig újabb és újabb érdekességeket találva. Magányos barangolásaim során sohasem mulasztottam el, hogy a tavat útba ne ejtsem. A hat artézi kútból táplálkozó tó mintegy 30 holdat foglalt el a parkból, U alakban övezve a kastélyt. A kutakból - több száz méteres mélységük miatt - meleg víz tört fel, így torkolatuk körül télen sem fagyott be a tó. Az egyik kút vizét nagyapám elvezettette az üvegházakhoz, így a virágok - a vendégek nagy csodálkozására - télen sem hiányoztak a kastélyból. A tavon az év minden szakában akkor rengeteg vízimadár tanyázott, partján hatalmasra nőtt kecskebékák brekegtek, halállománya gazdag és sokoldalú volt. Nem egyszer megfigyelhettem, ahogy egy-egy csuka a part menti nádasokban az arundo donux nevü bambuszfajta tövében zsákmányára vadászik. Nem tagadom, amikor csak tudtam, itt tartózkodtam, noha akkor még természetesen kevés madárnak vagy halnak tudtam a nevét és szokását. A puszta látvány azonban, amelyet ez a nagy és mozgalmas élővilág nyújtott, mindennél többet jelentett számomra. Természetesen ezekre a magányos, parkbéli barangolásokra nem nyílott állandóan alkalmam, mert mi, gyerekek szigorú felügyelet alatt voltunk, s a naponta kiszabott tan- és egyéb rendet következetesen betartatták velünk. Az a nevelési rendszer, amely akkor otthon, nálunk uralkodott, azt hiszem, angol eredetű lehetett, és valószínűleg a viktoriánus Anglia pedagógiai elképzeléseihez igazodott. Talán dédapám, Károlyi Alajos, aki - már esett szó erről - a Monarchia nagykövete volt Londonban, vagy még inkább felesége, Erdődy Franciska révén honosodott meg nálunk. Lényege röviden abban állt, hogy a gyerekekre nem a szülők, hanem - ahogy mi neveztük - a guvrák (a francia gouvernante, a nevelőnő sajátos rövidítése) ügyeltek; ők nevelték, szoktatták rendre, tisztaságra, fegyelemre őket. Ők tanították meg az illendő viselkedés és magatartás alapszabályait. Ebben a rendszerben a gyerekek, amíg fel nem cseperedtek, naponta csak aránylag ritkán és rövid időre találkoztak szüleikkel, többnyire valamelyik szalonban és akkor is nevelőik kíséretében. Mai szemmel nézve talán furcsának, sőt elítélendőnek, vagy valami-