gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Grönland
ket, amelyek különféle színárnyalataikkal lenyügözőek voltak. Volt kicsi, amely csak 5-10 méterre látszott ki a vízből, és volt olyan nagy is, amelyről egy húszemeletes felhőkarcolóra is le lehetett volna nézni. Egyesek kékeszölden, mások fehéren és halvány rózsaszínűén csillogtak a lemenő sarki nap sugaraiban. A kékszínüek jégtömbök voltak, a fehérek inkább hóhegyek, amelyek alján a hó jéggé préselődött. A nagy robajjal kísért borjadzásoknál óriási jég- vagy hótömbök váltak le a völgyekben előrenyomuló és a tengerig érő gleccserekről, amelyeknek egyhetede, sőt néha csak egykilencede látszott ki - a sótartalomtól függően - a vízből. A délgrönlandi tengerek hőmérséklete ritkán éri el az 5°C-ot, általában 2-3 fok körüliek és ilyenformán érthető, hogy egy sok ezer tonna súlyú jégtömb néha csak 8-10 év alatt olvad el. Az augusztusi napsugarak és a fagypont feletti levegőhőmérséklet következtében a víz feletti rész elkezd olvadni, és ezzel kibillenti a jéghegyet eredeti helyzetéből. Most már egy másik felületet kezdenek a hullámok ostromolni, bizarr formákat öltő jéghegyeket alkotva. Tekintve, hogy a homo sapiens képtelen megállni, hogy ne üsse bele az orrát olyan problémába, amihez csak saját elképzelése szerint ért, s ezzel évezredek alkotta egyensúlyhelyzeteket veszélyeztet. Az, hogy a jégvagy hófelületekre fekete ultracarbon permetezésével nagyobb hőabszorbciót érjenek el, avagy a plasztikfóliába csomagolt jéghegyek déli tengerekre vontatásának az ideái, csak ízelítők az ember féktelen és felelőtlen tettvágyának nagy tárházából, amellyel a jövő generációkat veszélyeztetik. Az objektivitás hiánya, a gazdasági érdekek vélt elsőbbségi joga, az ellenvélemények semmibevétele és mellőzése, mindmegannyi napjainkat jellemző tünet. Ha meggondoljuk, hogy az utolsó jégkorszak csak 14 ezer évvel ezelőtt volt, és majdnem bebizonyított tény egy 13 ezer éves, ciklikus klímaváltozás földgömbünkön, és amikor már tudott, hogy ez csak részben tudható be az equinox-nak, de bizonyos mértékben az embernek a természetre gyakorolt befolyására is visszavezethető, akkor minden gondolkodó lény jogosan teheti fel a kérdést, hogy ez az út vajon hova vezet? Talán már bennünket is érintenek a hirtelen, és előre meg nem határozható klimatikus változások, de hogy a múltban ilyen hirtelen változások történtek, azt a tudósok oxigén-izotóp eljárással már bebizonyították. Észak-Oroszországban olyan mamutmúmiákra bukkantak, amelyeken még szőrzet volt, gyomortartalmuk emésztetlen volt. Ezeket az állatokat