gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Grönland

ticus az édesvízben kel ki ikrájából, ott tölt egy évet, majd kivándorol a tengerre, ahol főleg az Izlandtól és Grönlandtól délre fekvő vizekben nő fel a Golf-áramlásban található táplálékon. Ivarérett korában visszavándorol ugyanabba a folyóba, ahol született. Erre hogyan képes? Arra tucatnyi teória létezik. Ugyanolyan érdekes a kérdés, hogy visszatérése után az édesvízben miért nem táplálkozik, a gyomra mindig üres. Nem is lehet a halcsarnokokban, a többi halfajtával ellenkezően, felvágott hasú, kipucolt lazacot látni, kivéve füstölten. Most jön a rejtély második része: ha nem vesz táplálékot magához az édesvízben, hogyan és miért lehet müléggyel, kanállal vagy egyéb csalival megfogni? A legáltalánosabban elfogadott magyarázat, hogy ez egy feltételes reflex, amely tudat alatt megmaradt azokból az időkből, amikor még a meleg áramlatban hízott és növekedett. Tekintve, hogy a dél-grönlandi tengerből az ottani folyókig kisebb a távolság, mint Grönlandtól vagy Izlandtól Norvégiáig, talán jobban eltompult a feltételes reflex az atlanti lazac esetében, mint a salmo salar-nál, és talán ezért nem olyan válogatós és kritikus. Erre a tudomány még nem adott megcáfolhatatlan választ. Manapság már jól szervezett a sporthorgászok Grönlandba jutása, de amikor én jártam ott a hatvanas években, bizony gyatra, sőt felelőtlen volt. Az előkészületeket egy légitársaság végezte, amelynek az elsődleges és fő érdeke a jegyek eladása lehetett. Az ott horgászni szándékozók száma mindig nagyobb volt, mint az elszállásolási lehetőségeké. Sok erőfeszítésembe került, míg végre én is elindulhattam. Egy augusztusi délelőtt találkoztam a koppenhágai repülőtéren egy szíves és vegyes társasággal, amelyet nagyobbrészt dánok, néhány francia, egy olasz fuvolagyáros a fiával és két svájci, az egyik - szerencsénkre, ahogy később kiderült - gépész alkották. Először Izland fővárosáig, Reykjavikig repültünk, megcsodálva felülről a számtalan gejzír magasba törő gőzoszlopát, és onnan egy öreg négymotoros, légcsavaros gépen utaztunk tovább Narssarssuaq-ig, amely Grönland szigetének délnyugati részén fekszik. Ez a kis falu, ha egyáltalán így nevezhető - a második világháború alatt meteorológiai állomás volt -, mindössze néhány házból állott; egy betontömbökből épült, vakolatlan kis primitív szállodából, a kikötőből, egy olajtartályból és egy kibetonozott, hegynek fel - tehát nem vízszintes - repülőtérből, amely a fjord végénél terült el. Először láttam teljes gyönyörűségükben a kisebb-nagyobb jéghegye-