gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

virágágyak soráról, a télikertről, az üvegházakról, a parkban létesített tóról, az Ybl Miklós tervezte magtárról és templomról csak egyetlen képes emlékalbumom maradt fenn. Ezt az albumot Anselme, a francia szakács kapta ajándékba nagyapámtól, amikor három évtizedes szolgálat után nyugdíjba vonult és visszaköltözött Franciaországba. Anselme később, feltehetően egy újságcikkből értesült arról, hogy atyám húga, Consuelo nagynéném, ifj. Horthy Miklós akkor már elvált felesége Genfben él. Anselme ezen hír hallatára az albumot szeretetből, hálája kifejezéséül, megküldte nagynénémnek, minden bizonnyal abban a hitben, hogy magányosságát így némileg enyhítheti. Az album képei elhomályosodtak, az idő vasfoga őket is megviselte, így - ennyi év elteltével - gyermek- és ifjúkorom világának egyik legfontosabb helyszínét nagy részben csak az emlékeimre hagyatkozva tudom felidézni. A mágocsi neobarokk stílusú kastély nagy, kétszárnyú épülete a park közepén állt, falait félméteres vastagságban futotta be a borostyán. Termeinek, szobáinak, szalonjainak és egyéb helyiségeinek száma közeljárt a százhoz. Keleti szárnyának földszintjén kaptak helyet a konyhák, a személyzet lakószobái és ebédlői, itt lakott a buttler (főinas) is. Neki olyan lakrész jutott osztályrészül, hogy a legyőzött Németországból, majd Brazíliából az első küzdelmes években, nyomorúságos szállásaimról valóságos nosztalgiával gondoltam vissza az ő „főúri" lakosztályára. Az úgynevezett gyerektraktust, tehát a gyerekek háló-, játszó- és tanulószobáit és étkezőhelyiségeit ugyancsak ezen a szárnyon rendezték be az első emeleten, amely elhatárolódott a keleti szárny többi részétől, mintegy külön világot alkotva. Tőszomszédságában lakott, ugyancsak az első emeleten a mindenkori nevelő- és oktatószemélyzet, kényelmesen és nagy szobákban. A nyugati szárny számomra, majd két testvérem, húgom és öcsém számára is a felnőttek valamiféle rejtélyes világát jelentette, akiket gyerekkorunkban aránylag ritkán kereshettünk fel. Ez az épületrész, hasonlóan a keleti szárnyhoz, meglehetősen sok szobát és helyiséget foglalt magába. Itt laktak, étkeztek szüleim és nagyszüleim, itt rendezték be a vendéglakosztályokat is. Ennek a szárnynak a bejárata elé álltak oda reggelente a felnyergelt hátaslovak és délután a lovas kocsi, hogy nagyapám nap mint nap kilovagoljon vagy kikocsizzon a gazdaságba ellenőrizni és a munkákat irányítani. Ide érkeztek a vendégek is, ki autón, ki az eléje küldött lovas kocsival vagy néha hintóval.