gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Argentína

szépsége bámulatos volt. Hófedte tűzhányók cukorsüvegre hasonlító formája, smaragdzöld és türkizkék hegyi tavak, a lapályokon hegyi bambuszrengetegek, néhány, évek óta nem látott jegenyenyár, különféle fafajiakkal benőtt hegyóriások, egy széles folyó, amelyben a köveket 15 m mélységben még látni lehetett, így az állandó nézelődést nem lehetett abbahagyni. Többször kiszállították az utasokat, mialatt az ingadozó, félig elkorhadt hidakon a kocsi áthaladt. Miután megérkeztem, öt mezítlábas, félindián fiú segítségével elvittük a poggyászt a megadott címre - bérkocsik nem léteztek -, ahol apámnak hűlt helyét találtam. Semmi hátrahagyott levél vagy utasítás, egy lelket sem ismertem, és spanyolul sem beszéltem, tehát voltak aggályaim... Másnap befutott apám, délről jövő autóbusza az úton felmondta a szolgálatot, értesíteni nem tudott. Megmutatta közös puskánkat, de a töltények gondot okoztak, mivel köpenyes, katonamuníció volt. Mindketten tudtuk, hogy ezek a szarvasvadászathoz alkalmatlanok, és a vad esetleges megsebzését és elvesztését eredményezhetik. Hosszas keresgélés után végre találtunk egy műhelyt, ahol egy Noé idejéből származó esztergapadon levágtam a lövedékek hegyét, azokat elég gyatrán, de felfúrtam. Mindegyikbe egy cseppnyi vizet, majd hosszas kísérletezés után, olvasztott ólmot tettem. Elképzelésem az volt, hogy mivel a vizet tudvalevőleg nem lehet összenyomni, és ha sikerül egy parányi mennyiséget az ólomhegy alatt megőrizni, akkor ez talán expanziós deformációt fog okozni. Ezzel eltelt az egész nap, de a két, deszkába történt próbalövés eredményével - ha nem is volt ideális - nagyjából meg voltam elégedve. Másnap jött egy távirat, amelyben az említett német barát közölte, hogy a San Martin-i gárda-lovasezred parancsnoksága utasítást kapott, hogy legyen a segítségükre. Meg is jelent egy franciául gyatrán beszélő fiatal tiszt, aki közölte, hogy egy megadott helyen egy felállított tábor áll a rendelkezésünkre. Másnap ki is vitt egy katonai járművön. A tábor egy két tavat összekötő patak partján, az erdőben lett felállítva, és most ámuljon az olvasó is annyira, amennyire mi akkor csodálkoztunk. Három kétszemélyes sátor - egyik apámnak, a másik nekem, a harmadik egy esetleges vendégnek -, egy konyhasátor, egy 12 személyes ebédlősátor, egy a nyergeknek és szerszámoknak, kettő a szakácsnak és segédjeinek, és még egy nagy sátor a hat gárdahuszár számára, akiket itteni terepismeretük miatt választottak ki, azonkívül 12 szénfekete és 16 markos félvér alkotta a képet. Ilyen Hollywood-szerű megoldást és fény-