gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya
sú bibliai tankönyvét e nyomda révén hozta nyilvánosságra. Károlyi Ferenc fia, Antal (1732-1791) császári és királyi kamarás, táborszernagy, az aranygyapjas rend vitéze. Katonai pályafutása során a hétéves háborúban egy porosz üteget foglalt el alakulatával. Erről a hochkirchi ütközetről a hadtörténeti kutatás azt jegyezte fel, hogy a császári seregek parancsnoka Daun is és II. Frigyes is azt hitték, hogy vesztettek, sőt: II. Frigyes állítólag még az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Talán másképpen alakult volna Európa sorsa, ha akkor Hadik András vagy az alája rendelt Károlyi Antal még egy rohamra parancsot kapott volna. Károlyi Antal fia, József (1768-1803) idejében - lévén ő az egyedüli férfi utód - félő volt, hogy 600 év után kihal a nemzetség. Károlyi Józsefet azonban 3 fiú- és 4 leánygyermekkel áldotta meg a gondviselés. E három fiú utód: István, Lajos és György révén vált szét a családfa több ágra, s így a negyedízigleni utódok csak szépapáikon keresztül maradtak vérrokonok, eltekintve az anyaági rokoni kötelékektől. Közben az öröklött birtokok tovább osztódtak, nemcsak a fiúk, hanem a leánygyermekek hozománya miatt is, mely szerepet játszhatott abban, hogy a múlt század elején, királyi jóváhagyással, öt hitbizomány létesült. A török uralom és főként Világos után a katonai pálya már nem bizonyult olyan vonzónak, mint azelőtt. A megváltozott politikai viszonyok és gazdasági körülmények azonban az érvényesülés különféle új lehetőségeinek adtak teret. Szépapám, Károlyi György (1802-1877) a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapító tagja, az Országos Gazdasági Egyesület, a Lánchíd és Alagút Társaság, valamint az Alföldi Vasút Társaság elnöke, császári kamarás és magyar királyi főudvarmester volt. Dédapám, Károlyi Alajos (1825-1889) a porosz királyi és a mecklenburgi nagyhercegségi udvarban teljesített szolgálatot diplomataként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó előtti nagykövete volt Angliában, Viktória királynő uralkodása alatt. Hat vagy nyolc, nagykövetként eltöltött esztendő alatt nem fogadott el állami fizetést, mert úgy vélekedett, hogy ha valaki olyan vagyonos, mint ő, annak kötelessége hazáját ingyen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül szolgálnia. Ilyen történelmi előzmények után, ennek a családnak a fiaként láttam meg a napvilágot azon a bizonyos május tizedikén, 1924-ben. A húszas évek Mágocsáról, a kastélyról, a kastélyt övező parkról, a
