gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Säo Paulo,a nagyvárosi élet

legnagyobb rágcsálója, és a tuyuyu nevű óriás gólyákat. A meleg ellenére tábortűznél aludtunk, állítólag az óriáskígyók miatt. Az elvadult szarvasmarhákkal - a tehén borjával volt - nem lehetett teketóriázni. Kellemetlen másfél órát töltöttem egyszer egy fán, míg a tehén meg nem unta a várakozást, és a borjával tovább nem állt. A nyári esős évszakban, amikor a folyók megáradnak, sok halfajta az árterületen rakta le ikráit, és a kikelt kis halak táplálékul szolgálnak nemcsak az ezerszám látható gém, kócsag, flamingó és egyéb madaraknak, hanem a hírhedt piranháknak is. Ezek a ragadozó halak, amilyen mértékben esik a víz szintje, és fogy az élelem, annál veszélyesebbek. Szemtanúja voltam egyszer, amikor egy piranha egy félarasz nagyságú, égszínkék pillangót a levegőben kapott el, mint egy pisztráng a legyet. Lőttünk a konyhára néhány aligátort, a farka állítólag ízletes, de engem a gyerekkorban gyűlölt csukamáj olajra emlékeztetett. Kétféle indiánnal találkoztunk, nevüket sajnos nem jegyeztem fel. Egy-két napot az egyik törzsnél töltöttünk, este vacsorára nyársonsült majom volt. Már a látvány is elvette az étvágyamat. Nálunk láttam először az általuk gyakran használt halászat majdnem hihetetlen módozatát. Egy bizonyos fa vagy bokor ágait a vízben összedörzsölték, egymástól néhány méterre a folyóban állva, és röviddel ezután az egy-két kilós halak elkábított tömege úszott a víz felszínén, amelyeket az asszonyok kosaraikba összeszedtek. Sokkal nagyobb halász-, mint vadászszerencsém volt ezekben a napokban, de volt egy 40-50 cm hosszú halfajta, amely kis kókuszdiókkal táplálkozik, amelyet képtelen voltam horoggal megfogni. A horog elgörbült, eltörött vagy egyszerűen átharapta a hal. Végül is lőttem egyet és láttam, hogy a szája tele volt piramis formájú, tompa fogakkal és a szájpadlását is csontkemény porcogó borította. Eledelüket egyszerűen szétmorzsolták. A tiszta vízben gyakran lehetett tányérnagyságú folyami és édesvízi rájákat látni. Nyilakkal lőtték őket, és nagyon ízletesek voltak. Farktövisük állítólag a legnagyobb ismert fájdalmat okozza. Hogy hogyan lehet egy ilyen „dolor-skálát" felállítani, azt nem tudom, de azt újra és újra hallottam, hogy azok, akiket egy ilyen rájatövis megsebesített, gyakran a fájdalmaktól elájultak és majdnem megbolondultak. Ezen a vidéken is honos egy berni nevű - petéit a bőr alá rakó - légyfajta, amelyekből 1,5 cm hosszú pajor kel ki. Hetekig az izomzatban vagy a kötőszövetekben él és növekedik, karbunkulusszerű, fájdalmas dagana-