gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Säo Paulo,a nagyvárosi élet

rés és ellopott gépkocsi bizonyítja a közbiztonság itteni változását. Sok volt a meghívás; vacsorák, koktélok és összejövetelek sokasága. Az akkori „társaságban" mindenki mindenkit ismert, gyakran megmosolyogtak „mucsai" táj szólásom miatt. Az ismerősök és barátok száma állandóan szaporodott. Érdekes volt az új tapasztalatok gyűjtése, az idegen életforma tanulmányozása, de voltak nekünk, európaiaknak teljesen érthetetlen dolgok is. Egyszer meghívtak egy cukorgyáros vidéki, a múlt században épült francia bútorokkal berendezett, tágas és szép házába. Az ő repülőgépével mentünk, és az ő kis repterén szálltunk le. Livré-sapkás sofőr várt, este vacsora szmokingban, két, egyenruhás, fehérkesztyűs fekete inas tálalt. Utána megmutatták a házat és azt a boltozatos pincét is, amelyet bárrá és kis táncteremmé alakítottak át. A táncpadló 100 évvel ezelőtt a rabszolgák fekhelye volt, a kalodák most díszként szolgáltak. Amikor a háziúr az inas jelenlétében megjegyezte, hogy annak apja éjjelente itt volt kikötve, akkor nagyon megrendített ez a tapintatlanság. Elképzelhetetlen lett volna egy ehhez hasonló megjegyzés Magyarországon. Egyszer csak eljött a nap, amikor a brazil barátok meghívtak egy halászkirándulásra, melynek dátuma szerencsémre egybeesett szűkös szabadságom idejével. Már sokat hallottam a híres dél-amerikai lazac rokonról, a douradoról, tudományos nevén salminus maxilosus, illetve salminus brevidens, a douradonak két egymástól alig megkülönböztethető válfaja. A világrekord 35 kg körül mozog, de ennek is már több mint 50 éve. Manapság a sporthorgász örülhet, ha egy 15 kg-os halat fog, napjainkban az átlag inkább 5 és 10 kg között ingadozik. A sebes folyású vizeket kedvelő, nagyon mohó, jól küzdő ragadozó hal, éles fogakkal rendelkezik, amelyek egy acél „előke" használatát teszik szükségessé. Színe aranysárga, narancs és fekete uszonyokkal. Halászata élőhal, műhal, kanál vagy spinnerrel (talán villantó magyarul) történt annak idején. A későbbi években én voltam az első, aki műlegyekkel kezdett halászni, mind a pisztrángok és mind a lazacok esetében. Úgy küzd, mint a mi Felső-Tiszánkban régen honos galóca (hucho hucho), de azzal a különbséggel, hogy a dourado kétszer vagy háromszor kiugrik a vízből, és nagy fejét rázva igyekszik a horogtól megszabadulni. Egy rozoga DC-3-as géppel repültünk a célunkhoz legközelebb fekvő városig, ahol az előreküldött autók már vártak. Órák hosszat nyeltük az országút vörös porát, míg egy folyóhoz érkeztünk, ahol négy motor-