gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Säo Paulo,a nagyvárosi élet
Boldogan, de némi keserűséggel indulunk. Keserűen azért, hogy az ember hazájának határát csak így, titokban, az éj leple alatt lépheti át. Néhány órás gyaloglás után, szitáló esőben, megérkeztünk egy kis osztrák faluba. Az egyik házba bekopogunk. Ott már vártak. Meleg kávé, cigaretta, átöltözés, beszélgetés. Egy óra múlva indulok tovább - Jánostól egy öleléssel elbúcsúzva — egy teherautón az oda 20 km-re lévő városba. Onnét vonaton késő délelőtt Bécsbe érkezem; rokonok, ismerősök, barátok és nem barátok legnagyobb csodálkozására. " Säo Paulo, a nagyvárosi élet Az egészséges hegyi levegőt tehát fel kellett cserélnem a nagyváros bűzével. Ebben a tülekedő nagyvárosban, annak kellős közepén, kibéreltünk egy kis apartmant egy bérház XXII. emeletén, így két parányi szobában összezsúfolva laktam szüleimmel és Anti öcsémmel. A szobák olyan kicsik voltak, hogy Anti tábori ágyát nappal be kellett az én ágyam alá tolni. Atyám ingatlanok és egyebek közvetítésével foglalkozott, anyám portrékat, tájképeket festett, és házról házrajárva igyekezett azokat eladogatni. Anti egy televíziós cégnél dolgozott szerelőként, én pedig eleinte házterveket készítettem, és ezeket igyekeztem eladni olyanoknak, akik vidéken európai stílusú házakat akartak építeni. Néhány hónapig jól ment, azután volt olyan időszak is, amikor felkopott az állam. Amikor nem tudtam eladni egyetlen tervrajzot sem, tehát kényszerűségből kellett fizetett állásba mentem. Az újságokat böngészve ráakadtam egy hirdetésre, amiben egy export-import cég többnyelvű műszaki fordítót keresett. Megpályáztam és meg is kaptam az állást, de a fizetés olyan gyatra volt, hogy abból nemigen tellett még a rendes napi étkezésre sem. Közben csodálatos körülmények között megismertem egy brazil családot, név szerint a Prado családot. Magyar viszonylatban anyagilag az Esterházy, Pálffy vagy hasonló családokkal lehetne őket összehasonlítani. Az egyik Prado fiú az 1930-as években Magyarországra látogatott, és az akkori brazil nagykövet atyámat kérte meg, hogy az akkor mintegy 20 éves fiúnak mutassa vagy mutattassa meg Magyarország, főleg Budapest
