gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Apám szökése

Tota barátom közölte velem, hogy a tulajdonos mások jelenlétében tett néhány olyan megjegyzést, amelyből arra lehet következtetni, hogy a főnököm azt hiszi, hogy a kitermelt fának egy részét eltulajdonítom. Természetesen ezt nem hagyhattam annyiban, és bár bíztam benne, hogy Tota esetleg félreértette a szavakat, én ezt mégis tisztázni akartam. A szembesítés után nyilvánvalóvá vált, hogy a megjegyzés elhangzott. Fiatalos hévvel és teljesen meggondolatlanul - tulajdonképpen nem vagyok verekedős természetű -, de elöntött a méreg, és úgy kapásból, lehúztam a főnökömnek egy pofont. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy azonnali hatállyal, de érthetően kidobott. Feleségem a két gyerekkel fent maradt a hegyek között, ahol elvállalta egy panzió vezetését, én pedig szüleimmel beköltöztem Sâo Paulóba, a nagyváros bénító forgatagába, annak reményében, hogy ott jobbak lesznek elhelyezkedési lehetőségeim. Apám szökése Atyám halála után majd tíz évvel került elő egy véletlen folytán, addig egy könyvben meglapulva, szökésének leírása. Talány, hogy erről az epizódról miért nem akart beszélni, mi lehetett az oka, hogy a későbbi megtalálást a véletlenre bízta. De most hogy előkerült, majdnem kötelességemnek érzem publikálását. „Budapest, 1949. június közepe. Kezd túl meleg lenni, biztonsági szempontból is. Kb. négy hete vagyok szabad ember a »népi demokracia« paradicsomában. Közel négy év után, mely idő alatt megismertem a hírhedt »Andrassy út 60«-at, a »Markot«, a »Gyüjtot és a váci fegyhazat«. Nincs helyem ebben a »demokráciában«, mind gyakrabban foglalkozom a határon való átszökés gondolatával. Amilyen egyszerű ezt elgondolni, éppen olyan gondosan kell megorganizálni, a sikerhez szükséges szerencséről nem is beszélve. Heteken át kerestem a megfelelő módot, beszéltem »professzionalisokkal« és »amateur«-ökkel, akik magamhoz hasonlókat segítenek át a határon. Két esetben - utolsó pillanatban - egy definiálhatatlan ötödik érzék