gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Campos do Jordao-i hegyek között

nak el Lourdes-ba, az utolsó szalmaszál után nyújtva ki kezüket, úgy mi ezt a curandeirót kerestük fel. Miután a kis Gyula állapotát a maga módján a távolból, anélkül, hogy látta volna felmérte, egy még utólag is megrendítő dolgot mondott, és mindezt februárban: ha augusztus 30-át túléli, amely a kritikus nap lesz, akkor felgyógyul. Azon a napon fejezte be rövid kis életét. Látszólag fájdalmak nélkül, csendesen, ahogy a csonkig égett gyertya lángja kialszik. Sírján, fent a Serra da Mantiqueira hegyei között, a kovácsolt vasból készült kereszten, távol a hazától, egy magyar név utal még ma is erre a megrendítő tragédiára. Fiam halála mélységesen megrázott. Magamba zárkóztam, barátaim, közeli és távoli ismerőseim, fekete és félfekete munkásaim őszinte részvéte a legcsekélyebb mértékben sem tudott vigasztalni. Álmatlan éjszakáimon újra és újra átéltem e sorscsapást. Gyermekkoromban vallásos neveltetésben részesültem, most mégis képtelen voltam felfogni, hogyan egyeztethető össze az isteni igazságossággal egy ártatlan gyermek szenvedése és halála. A „miért"-ek hosszú sora rajzott a fejemben anélkül, hogy akárcsak egyetlen egyre is válaszolni tudtam volna. Abszurd gondolatok ejtettek rabul, minden porcikám elszántan tiltakozott a megmásíthatatlan ellen. A latin mondás, in hoc signo vinces - e jelben győzni fogsz -, amelyet oly gyakran hallottam idézni a hittanórákon, most holmi értelmetlen kihívást jelentett számomra, mivel a római katolikus jelkép, a Krisztus-kereszt jegyében én nemhogy győztesnek, de teljes mértékben legyőzöttnek, porba sújtottnak éreztem magam, és semmiféle kapaszkodót nem találtam, amelynek segítségével lábra tudtam volna állni. Szüleim Marokkóból érkeztek Brazíliába, miután - brazil barátok segítségével - megszereztem a szükséges bevándorlási engedélyeket. Egy öreg, rozsdás teherszállító hajón utaztak, amely a santosi kikötő krónikus túlzsúfoltsága miatt már egy hete kint vesztegelt az öbölben. Hosszas futkosás után végre találtam egy megértő lelket. Ennek a férfinak külön engedélyével a révkapitányság motorcsónakján mentem ki értük és hoztam őket új hazánkba. Könnyezve borultunk egymás nyakába, hiszen útjaink már Ausztriában külön váltak, hosszú évek után most találkoztunk először. Együtt utaztunk fel a camposi hegyekbe, ahol napokon át nem fogytunk ki a szóból, sokszínű élményeinket részletezve. A viszontlátás örömét a Mama