gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
A Campos do Jordao-i hegyek között
\ ták ártatlanságomat, hiszen ezt a rágalmazó, hajdani társukat valamennyien szívből utálták. Lojális közbenjárásuknak is köszönhettem, hogy a vád alól azonnal felmentettek, csak munkaadómnak kellett egy kis bírságot fizetnie, mert elfelejtette bejelenteni azt a revolvert, amelyet nekem használatra átadott. Gazdám, ellentétben feleségével, nem tartozott a kifejezetten rokonszenves emberek közé. Szeszélyes volt, szándékai és tervei állandóan változtak, amire hétfőn igent mondott, arra kedden gyakorta nemmel válaszolt. Az én tevékenységemmel, legalábbis látszólag, elégedett volt, igyekeztem is alkalmazkodni hozzá, igaz, néha magamba fojtott méreggel, különösképpen amikor döntéseit hirtelen megváltoztatta, és a munkát, amit már majdnem befejeztünk, módosítanom kellett. Egyfelől származásom, másfelől jó puskás mivoltom miatt, hogy úgy mondjam, gyakran büszkélkedett ezekkel ismerősei körében. Egy alkalommal bankárokat és újságírókat csődített össze, és kérkedve adta elő grandiózus terveit, arról sem feledkezve meg, hogy vendégei előtt az általam rajzolt polychrom térképeket és parcellázási vázlatokat kiterítse, bizonygatva, hogy ezektől különbek nem készültek még sehol. Az ilyesféle túlzott, sőt nevetséges feldicsérést nem szerettem, de el kellett tűrnöm. Sebtében összehívott egy „sajtókonferenciát" és jó néhány adag whisky elfogyasztása után - tudtom nélkül - ezt egy különleges produkcióval - az én közreműködésemmel - kívánta lezárni. Az előzményekhez tartozik, hogy „céllövő" tudományom híre egy vásári, olcsó és szemfényvesztő trükk révén kelt szárnyra, amikor is itt, alkalmaztatásom elején, a munkások előtt, és hogy tekintélyemet - ab ovo - megalapozzam, tükörből célozva találtam el a hátam mögé felállított sörösüvegeket a kis 22-essel. Munkaadóm az iroda előtt, az udvaron közölte vendégeivel, hogy én a szárnyasvadra is golyóval lövök. Ebből persze egy szó sem igaz, szabadkozásomat lehurrogta, nem volt kiút. Szótlanul mentem az irodában lévő 22-es puskáért, közben azon morfondírozva, hogy ebből a baromságból hogyan fogok kilábalni. Hihetetlen szerencsémre éppen akkor röpdösött néhány, alacsonyan szálló házigalamb az irodánk előtti tér felett, amelyek közül - mit tesz Isten - sikerült egyet az első lövéssel meglőnöm. Mehr Glück als Verstand... Leírhatatlan ováció fogadott, munkaadóm az udvar közepén pöffesz-
