Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

„...Az urak fölöstökömre sem lesznek elég a parasztságnak!" Parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

gyét, hanem a megtorlás, amely a sáregresiek esetében a legeltetés során keletkezett károk megtérítésével fejeződött ki.

85 Igar parasztsága az úrbéri egyezség ellen emelte fel tiltakozó szavát, sőt a „kierőszakolt" egyezség megszüntetését, az uraság által elfoglalt legelők és rétek visszaadását követelték.

86 A velenceiek a tagosítás során tőlük elvett 8 egész telek viszszaadásáért emeltek szót. Az uraság eljárását a helytartótanács is jogtalannak minősítette. A telkes jobbágyok elégedetlensége fokozódott, amikor 1847-ben a földesúr „a helység mezején" - a szerződés ellenére - majorsági zsellérházakat épített, s a „marhalegelésre" kijelölt legelőből majorsági kaszáló lett. Pákozdon a határfelmérés ellen tiltakoztak, azt követelték, hogy az új felmérés során a volt úrbéresek illetőségét egy tagban adják ki. Gátat akartak vetni annak a gyakorlatnak, amely a határ müvelés alatt levő területeinek rossz és silány részét juttatta a parasztoknak.

87 Hercegfalván a parasztok és az uradalom közti vita, az elégedetlenség kútforrása a már befejezett határrendezés volt. Az úrbéres szántók és legelők nagy része „szélhordta homokból" és „víz állásos" területekből állt. A község betelepítését (1811) követő hatodik esztendőben az uradalmi tiszttartó a jobbágyok használatában levő legelő egy részét önkényesen elvette, s az uradalom részére „elbarázdoltatta". Rétjeik holdját csak 800 négyszögölével mérték ki, az állattartást a területcsonkításon kívül azzal is veszélyeztették, hogy első osztályúvá minősítették, holott „igen kevés első széna, sarjú pedig soha sem kaszáltathatik". A helységben megjelenő megyei deputáció előtt az uradalmi tiszttartó kijelentette; a parasztok kérelmét el kell utasítani, mert az úrbérrendezés már befejeződött. A küldöttség a határszemle során megállapította, hogy „a panaszkodóknak tetemes sérelmeik vannak". A szántóföld homokos, sőt egy része annyira „szélhordta és kövecses, hogy termőföldnek egyáltalán nem használható", a másik része pedig állandóan víz alatt áll. A legelőn termő íu „ritka és apró," a legelőfoglalás még most is jól látható. („Újított barázda vonás te-