Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A márciusi forradalom hatása
vényjavaslatot szentesíti, s a falvak lakosságának lecsendesítése, megnyugtatása érdekében - saját hatáskörükben - intézkedtek az országgyűlés egyes törvényjavaslatainak kihirdetéséről. Utasították a szolgabírókat, hogy a következő közgyűlésre a helységek bírált, jegyzőit és egy „közlakost" rendeljenek Székesfehérvárra. A megyei tisztikar vezetői a központi utasítás megérkezése előtt cselekedtek, mert az általános néphangulat ezt szükségessé tette. Különben is a földesurak - mint Mór esetében is láttuk - a törvényjavaslatokat elfogadásuk után uradalmaikban kihirdették. A megyei adminisztráció vezetői elsődlegesen az országgyűlésen elfogadott törvényjavaslatok értelmezése, megértése szempontjából tartották fontosnak a nemesi közgyűlésen a nép képviselőinek, helyi vezetőinek megjelenését. Batthyány Lajos március 23-i rendelete ezt a folyamatot meggyorsította. Felszólította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a közteherviselésről, a papi tized eltörléséről és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat azonnal hirdessék ki, és hozzanak létre egy bizottságot, amelynek tagjai az említett törvényjavaslatokat a nép körében megmagyarázzák. A miniszterelnök rendelkezése nem volt ellentmondásoktól mentes; ugyanis a törvényjavaslatok kihirdetésével megbízottaknak a törvények szentesítéséig úrbéri tartozásaik és szolgáltatásaik teljesítésére kellett felszólítaniuk a jobbágyokat. Ugyanakkor a földesurakat - az úrbéri szolgálatok megtagadása esetén - a nyers erőszak alkalmazásától vissza kellett tartani. Batthyány március 17-i rendelkezésében a törvények szigorú alkalmazását kérte a lázítók, a felkelést szítok ellen. Most arról szólt: amennyiben a mozgalmak túllépnék a szolgáltatások megtagadását, úgy a „törvényes eszközökhöz" csak a legnagyobb óvatossággal folyamodjanak. Március 25-én alakult meg az a 36 főből álló küldöttség, amelynek tagjai nagyrészt a forradalmat közvetlenül megelőző politikai küzdelmek során ellenzéki magatartásukról voltak ismertek. A kisgyűlés határozata értelmében elsődleges feladatukon túlmenően rendszeres kapcsolatot tartottak fönn a megyeszékhellyel.
