Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A szabadságharc végnapjai

Falkenhayn szeptember l-jén ismertette a tanáccsal Kempen rendeletét. Baur polgármester és Lintzer városbíró a rendkívüli terhekre hivatkozva az ülésen jelenlevő császári biztos előtt kijelentette, a város nem tudja a hadisarcot kifizetni. Heringh válaszában arra utalt, hogy nem támogatja a tanácsnak a 60 000 ezüstforint elengedését célzó törekvését, különben is „a katonai parancsokat nem szokták megváltoztatni", de mindent megtett annak érdekében, hogy a „lázadásban" részt vettek fizessék a sarc nagyobb részét. Ugyanakkor a városi adminisztráció megnövekedett feladatainak jobb ellátását azzal biztosította, hogy teljessé tette a közigazgatási apparátus létszámát, betöltette az adószedői, a számvevői, a telekbírói, a főorvosi hivatalt és 9 képviselőt nevezett ki. Amíg Heringh törekvését az a cél vezérelte, hogy a népfelkelésben részt vertekre hárítsa a hadisarc jelentős részét - össze is íratta a népfelkelőket és a forradalmi magatartásukról ismert egyéneket -, addig Falkenhayn felmentette a sarc fizetése alól Boros Imre volt városkapitányt, Horváth Mihály ügyvédet, Vass Jánosnét, Gózon Ferenc tanácsnokot, Burger István postaellenőrt, Spigliatti József és Fekete András nyugalmazott kapitányt, Heer nyugalmazott főhadnagyot, Nagy Zsigmond megyei biztost, Rieder József megyei mérnököt és Schieder János vendéglőst. Nevezettek a függetlenségi nyilatkozatot nem írták alá és a népfelkelésben sem vettek részt. A városi tanács küldöttséget menesztett Kempenhez, hogy a hadisarcot engedjék el, és a szeptember 10-én esedékes 20 000 ezüstforint ki nem fizetése esetén a lakosságot a beszállásolástól megmentsék. Katona András képviselő, a küldöttség tagja javasolta; a tanács kérjen Falkenhayn tábornoktól igazoló levelet, hogy „az elámítva volt nép most már csendesen viseli magát, a lázadásnak legkisebb jelét sem adja és a katonai parancsolatokat pontosan teljesíti". Mindezek ellenére a Lintzer Vilmos által vezetett küldöttséget Kempen nem is akarta fogadni, s a többszöri kérés után átvett petícióról pedig megjegyezte; az ismételten „Fehér-