Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A szabadságharc végnapjai
vár népének nyakasságát" bizonyítja. Tehát a küldöttség eredménytelenül tért vissza Székesfehérvárra. Kempen figyelmeztette a várost, ha szeptember 10-éig a hadisarc első részét nem fizetik ki, megparancsolja Falkenhaynnak, hogy a beszállásolást rendelje el. A katonai beszállásolást, a vele járó bonyodalmakat a tanács el akarta kerülni, ezért engedélyt kért a császári biztostól 20 000 Ft kölcsön felvételére. Heringh nemcsak jóváhagyta a kölcsön felvételét, de meg is parancsolta azzal a megszorítással, hogy csupán 14 napra és 6%-os kamat mellett vehetik fel, s ezen idő alatt a hadisarc egyharmadát a lakosságtól kell behajtani. A tanács határozata és a királyi biztos utasítása csak ideiglenesen napolta el a problémákat. A 6%-os kamat azonban tovább növelte a polgárság fizetési kötelezettségét. A tanács szeptember 8-án kezdte meg a tárgyalásokat a kölcsön felvétele ügyében. Nemcsak a város vagyonos polgáraival, hanem a megye földbirtokosaival is felvették a kapcsolatot. A Marich István Dávid és Nedeczky Ferenc csóri földbirtokosoknál járt tanácsnokok eredmény nélkül tértek vissza, az aulikusok táborához tartozó arisztokraták nem segítettek Székesfehérvár polgárain. A megye birtokosai közül gr. Batthyány Imre és István adtak jelentősebb összeget: 3880, illetve 4000, a városban lakó zsidók közül Goldschmid Ignác és Hirschl Dávid kereskedők 2700, Tschida János kereskedő 1360, a Székesfehérvári Kereskedő Társulat pedig 3400 ezüstforintot. Rajtuk kívül még kisebb összegeket tizenhatan kölcsönöztek. Az így összegyűlt 20 000 forintot szeptember 10-én sietve vitték Pestre. A város polgáraitól a kamatok és egyéb kiadások törlesztésére 20 466 Ft-ot hajtottak be. 404 A fennmaradó 40 000 forint kifizetése is hasonló nehézségekbe ütközött. A második részlet átadása után - október 14-én - Dőry Gábor kerületi főbiztos a további fizetési kötelezettség alól fel akarta menteni mindazokat, akik nem játszottak szerepet a felkelésben. Ellenben a forradalmi mozgalom résztvevőinek és támogatóinak - „ha minden vagyonuk reá mené is" - szigorú megbüntetését követelte. A városi tanács tagjai azonban ellentmondtak a főbiztosnak. A fenn-