Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A reformkor másfél évtizede

iszkaszentgyörgyi uradalmakban is fellendült. A feudális termelési viszonyok, a háromnyomásos gazdálkodás, a robotmunkaerő nem tette lehetővé a gazdaságok modernizálását. A csákvári Esterházy uradalom feudális jellegű terhekkel adott bérbe földet zselléreinek. Bajzáth György iszkaszentgyörgyi domíniumához tartozó Atyapusztát telkes jobbágyai bérelték. A földesúri regáléjogok bérbevétele ellenben a század első felében már általánossá vált. Főként kereskedők, molnárok váltották ki a pálinkamérés, kocsma-, mészárszék- és malomtartás jogát. Az egyes uradalmi központokat a földesurak kérelmére az uralkodók mezővárosi rangra emelték; a polgári forradalom kirobbanásáig 15 település Kálóz, Sárosd, Seregélyes, Bodajk, Isztimér, Mór, Csákvár, Lovasberény, Vál, Adony, Dunapentele, Bicske, Érd, Ercsi, Martonvásár - lett mezővárossá. Közülük csupán a fontos szárazföldi és vízi kereskedelmi utak menték fekvők emelkedtek ki a falvak sorából. A Mészáros úton (Buda-Bicske-Bánhida-Győr-Bécs) Bicske, a Király úton Mór, a Duna mentén Érd, Ercsi, Adony és Dunapentele voltak a megye legjelentősebb települései. A mezővárosokban tömörültek a vidéki iparosok, a kézművesek és a főként Galíciából bevándorolt zsidó kalmárok is. A mobil tőkével rendelkező zsidó kereskedők a nagybirtokosok üzleti ügyeit bonyolították le, felvásárolták a gabonát, a gyapjút, a bort, a pálinkafőzőkben előállított szeszt. Tevékenységükkel meggyorsították a tőkefelhalmozás menetét, a mezővárosok és a zsidók által lakott falvak mindaddig, amíg a szabad királyi városok, köztük Székesfehérvár is, elzárkóztak letelepedésük engedélyezésétől, a kereskedelmi tőke vállalkozásának fontos színhelyei voltak. A feudalizmus elmélyülő válsága a végsőkig kiélezte az osztályellentéteket. A megye 73 úrbéres helységében a sok és sokféle szolgáltatás, a földesúri földtulajdon, a földrablás akadályozta a paraszti árutermelés jelentősebb mértékű kialakulását. Az 1846/47. évi adóösszeírás 7080 úrbéres telkes családfőt rögzített. Ebből 3085 családfő rendelkezett 1/2 telki állománnyal, az 1/4 telkesek száma 2343 volt. Tehát a 1/2 és 1/4 teleknagyság