Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A polgárdi társadalom kialakulása és fejlődése

kétharmadát a jó minőségű legelők közé sorolták, a fennmaradó részén középszerű fű termett. A Murvagödör-dűlőt részben bányának, részben legelőnek használták. Az itt kitermelt murvával az országutakat töltötték fel. A legelőnek használt területek a közepes minőséget sem érték el. A Kőhegyi-dűlőben levő szántók felét első osztályúnak minősítették. Hasonló besorolást kaptak a S elemréti-dűlőben levő szántók is. A Csajági úti szántók egy részéről azt jegyezték meg, hogy egy csekély vízállásos terület kivételével jó minőségűek. Közepes minőségű legelőterület volt a Birkacsapás-dűlőben. A Juhoskúti-dűlőben levő szántók első osztályúaknak bizonyultak; „egyenes róna földön" terültek el, amelyek „kissé napkeletnek hajol"-tak. Középszerűek voltak a Rekettyés- és a Szappanyos-dűlőben levő szántók. Az utóbbi egyes részeiről azonban megjegyezték; néhol gödrök és vízállások tarkítják. Közepes minőségű tölgyesnek tartották a Közharaszt-dűlőben levő erdőt, s az úsztatói legelőt is az előbbi minőségűnek ítélték. A Felsőmajori-dűlőben az uradalom egyik központja alakult ki, s ezen dűlőhöz legelő is tartozott. A Malomúti-dűlőt szántónak hasznosították; a közepes termékenységű földekről megjegyezték, hogy azok az „északi szélnek igen ki vannak téve." Csupán vad fű termett a Méneslegelő-dűlőben. Gazdasági épületeket és kerteket foglalt magába az Erdőalja első-dűlő, míg az Erdőalja másodikdűlőt szántónak használták. Ez utóbbi területen igen gyakran belvizek alakultak ki, s a majoroktól távol eső dűlőt nem is trágyázták. Somlyóhegyen voltak a szőlők; a dombos „hegyes terület nyugatnak, délnek, északnak hajol...", és középszerű bort szolgáltat, bora több esztendőig el nem áll, elromlik, megnyúlósodik" - foglalták össze véleményüket a becslőbiztos előtt a kataszteri választmány tagjai. Szántók - közepes minőségűek - voltak a Sarok-, a Lutzernásés a Simontöki-dűlőben. A Lutzernás-dűlő egy részét legelőnek hasznosították. Ugyancsak szántóföldek terültek el a Felsőbirkaréti első-dűlőben, a hasonló elnevezésű második dűlő -