Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

Az állami tanítóképzés

léséről. Az indok a szakképzés színvonalának emelése volt. A következő tantárgyakban kellett a tanítójelöltek ismereteit bővíteni: fejlődés- és neveléslélektan, filozófia alapkérdései, a legújabb kor neveléselméleti kérdései, bevezetés a nyelvtudományba, művészettörténet, lakóhelyismeret, matematika, zene, ének, kórusvezetés, iskola-egészségtan, mezőgazdasági gyakorlatok. A tervezet szerint a heti ,kötelező óraszámot alacsonyan állapítanák meg. Lennének fakultatív tantárgyak, s bizonyos területeken az ismeretek mélyítésére kellene törekedni. Megtanítanák a növendékeket bibliográfiák összeállítására, s nagyfokú önállóságra nevelnének. Átmeneti tantervekre is szükség lehet a fentiek megvalósítására. A tantárgyak egy része átkerülhetne magasabb évfolyamra. Bővülne a gyakorlati képzésre fordítható idő. Lehetőség lenne a IV. év végén az érettségi után főiskolán, egyetemen tanulni, míg mások az V. év befejezésekor képesítő vizsgát tennének. Az utolsó évben ösztöndíjban részesülnének a hallgatók. Szűkebb lenne az elhelyezkedési lehetőség. Úgy tűnik, túlképzés volt tanítókból. Felmerült a lehetősége annak is, hogy a tanítóképzőben az első éves növendékek a gimnáziumi tanterv szerint tanulnának tovább, az V. éveseket pedig átirányítanák más képző intézménybe. Mindez 1956 decemberében fogalmazódott meg. A pedagógiai munkaközösség értekezlete után egy bizottságot hoztak létre, hogy az elhangzottakat összefoglalják. A bizottság tagjai: Cseh Antal igazgató, Cserháti László igazgatóhelyettes, Perlaki Ernő pedagógia szakos tanár, Papp József pedagógia szakos tanár, kollégiumi igazgató, Pentz Ilona magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Borbély Zoltán, Angeli Gézáné. Megállapításuk a következő: „A gyakorló év megszűnésével a tanítóképző osztályai óratervének megállapításakor osztályonként és tanévenként külön-külön a meglévő ismeretek figyelembevételével kell eljárni. A második, harmadik osztályban a fő súlyt a közismereti tárgyakra kell helyezni, ezeken belül figyelembevéve a tanítóképzés speciális jellegét. Törekedni kell arra, hogy a növendékek a negyedik osztályra már rendelkezzenek a legszükségesebb ismeretekkel és készségekkel. A tantervi anyag Összeállításakor azon szempont legyen az irányadó, hogy az eddigi tapasztalatok alapján milyen fogyatékossággal rendelkeznek fiatal tanítóink, mit kíván tőlük a falu, milyen iskolai és iskolán kívüli feladatokat kell megoldaniuk. Feltétlen fel kell mérnünk a tanítóképzés jelenlegi fo-