Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)
Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)
megint semmit sem látok. Ismeretlen, idegen arcok, idegen ruhák, idegen tisztesség és idegen sajnálkozás. Hát hol van a halott uralkodó annyi millió népe? Hol van birodalmának hódoló tisztelete a császár és király koporsója körül? Hol van az ő testőrsége, katonasága, hol vannak az ő miniszterei, és hol vannak mindazok, akik rangot, vagyont és hatalmat tőle kaptak, tőle élveztek? A gyászban, a tragédiában nem tudnak vele szolidárisak lenni, legalább csak annyira, amennyire a közönséges értelemben vett végtisztesség megkövetel? Báró Arztól 63 , az utolsó vezérkari főnöktől kaptam egy táviratot: az volt benne, hogy a volt császári és királyi hadsereg tisztjei, altisztjei és legénysége nevében helyezzek őfelsége ravatalára koszorút. Megtettem. A templom két tornya a meredek sziklán néz a távolba. Főbejárata az ellenkező oldalon van, előtte térség, ezt félkör alakban platánok szegélyezik. A kis baldachinos, fekete kocsi egész idáig, a templom főbejáratáig jött. A lépcsőkön várt a királyi család. A templomban a főoltár előtt nagy katafalk emelkedett, ezen pihent meg utoljára a koporsó. Maga a szentély hat lépcső magasan van a templom főhajójában, így az egész szertartás alatt az esti homályban a katafalk fekete gyásza még jobban kidomborodott az egész templomban. A barokk díszek, angyalkák nem tudtak lenevetni a kőfalakról, a kőoszlopokról. A kereszthajó szárnyai nem tudták elvinni a lelket, a tekintetet önmaguk felé. Az a koporsó ott a fekete magasban, lobogó gyertyalángokkal környezve, vonzott visszatarthatatlanul minden szemet és minden gondolatot. Hat óra körül a királyi család hazament. A koporsó beólmozása következett most. Nagyon hosszú ideig tartott. Egynegyed nyolcra a királyné és Ottó király Almeida gróffal együtt újra visszatért. A kereszthajó jobb szárnyában szokták tartani nagypénteken az oltáriszentséget. Az oltár egy oszlopokon nyugvó lap, mely alatt a szent sírt szokták elkészíteni. Fából való Krisztus szobor nyugodott ott, a nagyheti tragédia utolsó akkordjainak emlékeként.
