Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

És ide helyezték el ideiglenesen a király koporsóját... Hazamentünk. Én a sofőr mellett ültem. Hűvös volt. A kis királyra kék felöltőt adtunk. Fekete matrózruhában volt, akkor csináltatták. De a felöltője, az meg csak kék volt. Az esti csöndben még benne rezgett az a százegy ágyúlövés, melyet a sziget két erődje adott le a halott uralkodó végtisztességére, akinek családja egy idegen autón összezsúfolva, hiányos gyászöltözékben tartott lefelé az otthontalan, rideg sötétségbe. Visszatérés az európai kontinensre A temetés után kényszerű sürgősséggel tódult elém a feladat, hogy a királyi családot minél előbb el kell vinni a monte-i villából. A gyermekek egészsége, de még inkább a királyné állapota megkívánta, hogy a tragédia után ne tegyük ki őket még egyszer a klimatikus veszélyeknek. Számolnunk kellett azzal a körülménnyel is, hogy a királyné számára az utolsó utazási dátum: május hónap legeleje. Delug doktor, aki közvetlen a temetés után érkezett meg, továbbá a madeirái orvosok egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a lebetegedés ne Madeirán történjék meg. Viszont nemzetközi garancia egyelőre nem volt arra, hogy a királyné elhagyhatja-e a szigetet? Ennek a kérdésnek felvetésekor félő volt, hogy a kiskorú királyra is kimondják a nagyhatalmak a száműzést. Gondoltunk arra is, hogy legalább a portugál anyaországba költözködjék át a királyi család, ami annál könnyebbnek látszott, mert politikailag Madeira szigete a portugál anyaországhoz számított. Viszont őfelsége a királyné, emberileg érthető, tragikusan szép motívumból ragaszkodott a monte-i villához, s hallani sem akart az átköltözésről. Minden eshetőségre számítva, a hegyoldalban valamivel lejjebb, ahol a klimatikus viszonyok mégis kedvezőbbek, megnéztünk szintén néhány villát. Ebben a tanácstalanságban megváltásként jött a spanyol király sürgönye,