Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Madeirai emlékek (Károlyi József gróf)

királyt. A szigetről az összes papot odarendelték, negyvenen voltak. Egynegyed ötkor megindult a temetési menet. Elöl iskolás gyermekek, apácák, azután klerikusok, szerzetesek és világi papok. Mindannyiuknak gyertya a kezében, mindannyian egyházi zsoltárokat énekeltek. A koporsót gyalogkocsi vitte: hintóféle fekete alkotmány ez, két gumikerékkel, baldachinnal, a tetején kereszt, elején két rúd, ennél fogva húzták az emberek. Közvetlenül a koporsó előtt ment a püspök. A királyi család csak a kert kapujáig kísérte a koporsót, onnan autón előre mentek a templomhoz. A koporsó mögött fekete bársonypárnán vittem az aranygyapjas rendet. Utánam a királyi család környezetének tagjai, a sziget katonai kormányzója és tisztikara egyenruhában, de kard nélkül. Azután nagy néptömeg. Az összes állam képviselői jelen voltak a menetben elvegyülve, a spanyol és a német konzul hivatalos öltözékben. Rekkenő meleg volt. Körülbelül háromnegyed kilométernyi úton kígyózott végig a temetési menet, a kerten keresztül fel a templomig. Az út mellett jobbról-balról tömegben a nép. Sokan letérdepeltek. Amint a villa kertjéből kijutottunk, macskafejes kövekkel borított, mezei út hágott meredeken felfelé. Egyik oldalt még a villa kertje kúszott mellette, másik oldalt gyümölcsösök, aztán keresztben jött rá egy nagyobb út, oldalt egy-két villa. Ez az út már a templomhoz torkollott, hátulról megkerülve azt a kiugró szirtet, melyen a Monté kéttornyú egyháza emelkedett. A templom előtt jobbról-balról, mély völgyekben szeszélyesen épített házak szaladtak szerte tekintetünk előtt. Jó háromnegyed óráig tartott, amíg ide elértünk. A legutolsó utca hegynek felfelé vitt. Kezdetben csak hat ember húzta a gyászkocsit, ebben a szűk kis utcában még többnek kellett segítenie. Élesen rajzolódik ki lelkemben ez a kép még ma is. Látom Castro bankár fiát, látom Bianchi konzult és látom a magyar muzsikus cigányokat, amint húzzák a kétkerekű baldachinos kocsit. Aztán, ha tovább akar lelki tekintetem nézni, már