Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Visszaemlékezések Károlyi Józsefre

dulatai a közélettől elkedvetlenítették, s egy gondolat lett mindjobban úrrá lelkén: az aggodalom törvényes királyáért és annak családjáért, akiknek nem volt nálánál hűségesebb, odaadóbb alattvalója, s akinek a sorsáért lelke mélyéből rettegett. Ez időtől kezdve csaknem kizárólag ez a kérdés foglalkoztatta, s erre az időre esnek lelkének újabb háborgó küzdelmei. Hogy mi a kötelessége? Azután döntött. Elkísérte fejedelmét számkivetésébe, mint egy modern Mikes Kelemen, mellette állott halálos ágyánál, ő fogta le megtört szemét; majd az özvegy királyasszony támasza lett, és kezébe vette a királyfi nevelésének magyar szellemben való irányítását. Nem akarok ennél a momentumnál hosszasabban időzni, nehogy akaratlanul is súroljam a napi politika mezejének határait. Ennek a bírálata majdan a történelem feladata lesz. Ma még túl közel vannak ezek a dolgok, és a ma s a közeljövő politikai problémáit érintik. Nagyon eltérők lehetnek tehát a nézetek a Károlyi József által vállalt feladat és a teljesített szolgálatok értékelését illetőleg. Egy dologban azonban nem lehet nézeteltérés; abban, hogy a tántoríthatlan királyhűségnek olyan tanújelét szolgáltatta, amire kevés példa van a történelemben. Károlyi József itt is azt cselekedte, amit lelkiismerete és kötelességérzete parancsolt. Nem tehetett mást, mint amit tett; mint ahogy mindig azt cselekedte, amit tennie kellett. Vállalt feladatának teljesítése után hazatért, s mint szeretett városának képviselője, majd később mint a felsőház tagja vette ki áldozatos részét úgy a törvényhozás, mint a közélet minden munkájából, mindaddig, amíg a gyilkos kór, amelynek végül is áldozatává lett, meg nem támadta. Éveken át emberfeletti szenvedései voltak, amelyeket krisztusi türelemmel és egy emelkedett nagy lélek filozófiájával viselt. Kórágyánál gyakran meglátogattam, zúgolódni sohasem hallottam; de megrendített az a magasztos keresztényi felfogás és emelkedett bölcsesség, amikor azt mondta: „Látod, a Gondviselés úgy intézi, hogy minden rossznak megvan a jó oldala.