Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Visszaemlékezések Károlyi Józsefre

Mennyit olvasok, mennyit tanulok én, mióta ágyhoz vagyok kötve, amit soha meg nem tanultam volna, ha egészséges vagyok!" Évek múltán, súlyos, kínzó műtétek árán, egészsége jobbra fordult, bár béna maradt, de ebbe belenyugodott, s ismét örülni tudott az életnek. Nem sokkal halála előtt meglátogatott, s majd egy egész napot töltöttünk együtt, bizalmas, meghitt beszélgetésben. Boldog voltam őt viszontlátni, s dehogy képzeltem, hogy utoljára láttam az életben. Röviddel ezután újból ágynak esett, meggyötört szervezete már nem bírt megküzdeni a kórral, s örökre lehunyta jóságos, tiszta szemét. Halála alig felmérhető veszteség. Nem tartozott a harcos, küzdő, úgynevezett vezető közéleti férfiak közé, akik gyújtó szóval, tettrekészséggel mozgatni tudják a tömegeket; ez a képesség hiányzott is belőle, és nem is illett volna az Ő subtilis, előkelő egyéniségéhez. De oszlop volt, a legnemesebb parosi márványból, egy tartó pillére a magyar közéletnek, akinek tiszta jelleme, lángoló hazafisága és tántoríthatlan elvhűsége mindig példaképe marad azoknak, akik Istennel akarják a hazát és a királyt szolgálni. Ilyennek ismertem én Károlyi Józsefet. Hogy jól ismertem-e, hogy valóban ilyen volt-e, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, meggyőződhetnek, ha elolvassák az ő végrendeletét. Ebben benne van ő egészen. Ezt a végrendeletet, amely egy nagy lélek megrendítő önvallomása, lehetetlen elfogódottság nélkül olvasni. Az a lelki emelkedettség, amely abból kiárad, annyira kivételes, hogy senkire sem marad hatástalanul, s elleneit is mégha jlásra kényszeríti. Amikor erről a kiváló emberről, aki Körünk elnöke volt, itt, ilyen ünnepélyes formában megemlékezünk, nemcsak kegyeletes dolgot cselekszünk, de az ő nyomdokán is járunk, és példáját követjük a hűségben, amely az ő legkimagaslóbb erénye volt.