Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

világos van. Találgatták, biztosan olvas még, biztosan elaludt a könyvön és égve hagyta a villanyt. Egy pillanatra felvetődött, hogy talán csak nincs rosszul?" Ilyen előzmények után érthető, hogy amikor röviddel az érkezés után nagyi beállított szüleimhez - amit máskor ilyenkor nem szokott - aggódva kérdezték mi újság? „Nincs semmi - felelte nagyi. „De Mária miért nem mondod meg, hogy mi van, látom rajtad, hogy valami nincs rendben", - mondta anyám, már egy kissé emeltebb hangon. Erre nagyi sértődötten odaszólt: ,JÁit idegeskedsz, nincs semmi baj! Hazajött a fiad!" Hát így történt a tapintatos közlés. Rohantak a szüleim, hosszú percekig nem tudtunk szólni, majd amikor szóhoz jutottunk, mondtuk, mondtuk és mondtuk, egymás szavába vágva, kérdeztük egymást, s mire észrevettük világos reggel lett. Hazaérkeztem. Ennyi.