Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

először 50 dkg-ra, aztán 35-re (ez ugye a strafnoj pajok!), majd 20 dkg-ra csökkentette. Ezután törölte az esti teljesítménykását, később a délit is. Amikor egyik reggel a reggeli kását sem kaptuk meg, felzúdult az egész láger, mint a méhkas. Már több mint egy hete csökkentett adagon éltünk, noha a teljes adagon sem lehetett jóllakni. A normát viszont követelték rajtunk. Reggeli után a razvodnál a szokásos rituálé szerint a belső őrség azzal adta át az elítélteket a külsőnek, hogy ruházattal, lábbelivel a szezonnak megfelelően vannak ellátva, étkeztetésük a norma szerint megtörtént. Erre az elől állók elkezdtek zajongani, amit átvettek a többiek is. A külső őrség sebesüléstől torzult arcú és sántító parancsnoka, aki egyébként háborús veterán volt, igazi vadember hírében állt. Riadóztatta az őrséget, csőretöltetett az őrtornyokban és kiszólította az első öt embert. A zónán kívül megkérdezte, mi az oka a fegyelmezetlenségnek. Azok elmondták, hogy két hete csökkentett adagot kapunk, s azt a keveset ma még tovább csökkentették - ezért a háborgás. A Varjú, - mi egymás között csak csorne voronnak, fekete varjúnak hívtuk a külső őrség főtörzsőrmester parancsnokát, - megkérdezte a GH-főnököt, - aki őrnagy volt -, hogy igaz-e ez. Az igenlő válasz után a főtörzsőrmester kioktatta az őrnagyot és megtagadta a zk-k (elítéltek) átvételét. Három vagy négy napig nem mentünk ki, csak az önkéntesek tüzelőért, és amikor megjött a vagon, a kirakodáshoz. Még aznap olyan egyezség született, hogy az elmaradt kenyér járandóságot 3 napra, a kását 10 napra elosztva kapjuk meg, a cukrot azonban egyszerre kiadták. Másnap olyan sűrű köd szállt le, hogy az őrség nem vett át bennünket, mehettünk vissza a barakkba. Kaptunk fejenként egy egész kenyeret, kb. 20 dkg cukrot, bőséges ételt, és dolgozni sem kellett. Gyönyörű nap volt! Szerencsénkre még egy pár napig eltartott. Ezekben a napokban hol én voltam Jármay Miklósnál, hol ő énnálam és nem fogytunk ki a szóból. Arról persze szó sem esett, hogy miként lesz, ha hazamegyünk. Ez tabu téma volt. A begolyósodás legjobb ellenszere, ha nem tervez az ember magának hosszú távú jövőt. Tavasszal komisszióra és átszervezésre került sor, mint már annyiszor. Én a sérvem miatt, amit még tavaly nyáron az erdőtűznél sze-