Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

reztem (kb. lúdtojás nagyságút) III. kategóriát kaptam és a vasútkarbantartó brigádba osztottak be. Ez nagy szerencse volt. Új lett a brigádvezető is, egy Szerebrov nevű orosz, akit a korábbi brigádjában, mint olyan félnótást kezeltek. Kiderült, hogy vasútépítő mérnök, igen értelmes, de rettenetesen élhetetlen ember. Az első napok ismerkedése során közöltem vele, hogy kollégák vagyunk, és a budapesti Műszaki Egyetemre jártam, (azt nem mondtam, hogy csak egy fél évig!) kegyeibe fogadott, én lettem a helyettese. Az volt a dolgunk, hogy a ránk bízott közel 20 km-es vonalszakaszt ellenőriztük, a tél folyamán bekövetkezett hibákat kijavítottuk. A síneket kellett beszintezni, ahol megsüllyedt alástoppolni, sínszegeket ellenőrizni, a kanyarokban a dőlésszöget műszerrel beállítani, és az esetleges oldalirányú elcsúszásokat „richtovkázni", kiegyenesíteni. Nem jelentett nehéz munkát, normát sem állapítottak meg, kaptuk az alapadagot és még 25 dkg kenyérpótlékot. 15 fő alkotta a brigádot, csupa dohogyág, talán csak ketten-hárman voltunk akik betegség, vagy sérülés miatt kerültünk a brigádba. Ez egy kicsit megnyugtatta az őrséget. Általában négyen kísérték a brigádot meg egy kutyás, tehát minden 3 emberre jutott egy őr. Viszont nem volt lehetőség megállni tüzet rakni, s ha esett az eső, nem került fedél a fejünk fölé. Majd pedig jöttek a maskák. Június végére a vonalszakaszunkat rendbe tettük és új feladatot kaptunk, gyeptéglázni kellett a töltések oldalát. Ez úgy történt, hogy a munkahely környékén kerestünk egy jó helyet, ott az őrség felállította a tábláit, elmondta a szokásos figyelmeztetést és mi elkezdtünk gyeptéglát szedni. Amikor eleget vágtunk, saroglyával áthordtuk a töltés mellé, ott leraktuk és facövekekkel odaszögeztük. Itt már kombinált normával dolgoztunk. Ha nem teljesítettük, csak a 25 dkg-os pótlékot vonták meg, a túltejesítésért nem fizettek, viszont ha a normával elkészültünk, hamarabb hazamehettünk. Az első napokban szomorú eset történt. Gyeptéglavágás közben az egyik társunk szükségletének elvégzésére kért engedélyt az őrtől. Az a szabály szerint arra utasította, hogy közvetlenül az egyik tábla mellett guggoljon le ebből a célból. Ahogy a társunk végezte a dolgát, az őr az egész brigádnak feküdjöt vezényelt és már lőtt is a guggolóra. Az a lövéstől előre esett, befelé a zónába. Az őr észre-