Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

val, s mi csak eresztettük le a földet. A napi norma 10 teherautó volt, 12-14-gyel a sofőrök is elégedettek voltak, ami mahorkában, gyufában nyilvánult meg. Ezt mi Gyulával fél nap alatt megcsináltuk, délután lógtunk, s még így is felkerültünk mindketten a dicsőségtáblára. Ennek az eredménye az lett, hogy hivatott a nacsalnik KVCS (a nevelőtiszt) és engedélyt adott, hogy írhassunk haza. Ez majdnem napra elítélésem 4. évfordulójára esett. Mindketten megköszöntük a lehetőséget, de nem éltünk vele. Szüleim 4 éve semmit nem tudtak rólam, az élet rendje szerint már biztos megnyugodtak, minek most újra felzaklatni őket. A haza jutásnak még valószínűsége sincs. Ha meghalok, nekem is, nekik is teljesen mindegy és közömbös, hogy 1947. április 12-e után mikor haltam meg. Ha meg valami csoda folytán hazakerülnénk, akkor meg úgy is megtudják, hogy élünk. Gyula is így érvelt, így a levélírás elmaradt. És elmaradtak az kiugró teljesítmények is, mert az a partoldal elfogyott, s bizony utána nagyon meg kellett dolgozni a 100%-ért is. Amikor kitisztítottuk a vijamkát, visszakerültünk csatornát ásni. Itt már nem tudtuk a teljesítményt hozni, el kellett búcsúzni az esti kenyértől, kásától. A nyár derekán hatalmas erdőtűz pusztított. A védelmi munkára minket is kihajtottak. Robbantással kellett az erdőben egy 40-50 m széles csapást kiirtani, és a csapás tűz felőli oldalán meggyújtani a kidöntött fákat. Félelmetes volt, mert néha olyan közel álltunk a tűzhöz, hogy szinte perzselte az arcunkat. Egyben persze csodálatos látvány is volt, ahogy a száraz aljnövényzeten futott a láng, és fel-fel kapott egy hatalmas fenyő gyantás törzsén a lombokon át a csúcsig, mint egy hatalmas, dübörgő fáklya. Jó két hétig küzdöttünk a tűz megfékezésével, mely már annyira fenyegetett, hogy a lágerhez tartozó „Gorodkát" (a civilek és az őrök családjainak lakótelepét) már kitelepítették. A tűzvész hatására a korábban megszokott rendkívül szigorú őrzés egy kissé fellazult. Ezt kihasználva ketten megszöktek. Ez volt az első és egyetlen szökés, ami közvetlen környezetemben történt. (Északon csak szóbeszédből hallottam, hogy volt egy nagy szökési kísérlet, melyet egy egykori magasrangú tiszt vezetett. A szökött és fellázadt foglyok állítólag már Vorkutát fenyegették és a hadsereget kellett bevetni ellenük. így sikerült csak