Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

tünk. Mindenkit megmértek (én 48 kg voltam) háromszori étkezést kaptunk, felfekvéseinket, sebeinket kezelték. Foggyökereimet megkezdték eltávolítani, de érzéstelenítés és fogó nélkül. Úgy hallottuk, hogy 1 hónapig lehet OP-ban maradni, utána vissza kell térni a lágerbe. Azt is itt tudtuk meg, hogy az uhtai lágerkörzet központjához tartozunk, ez a „Szangorodok" az úgynevezett egészségügyi városka. Kb. a 4—5. napon rosszul lettem, mire átvittek a kórházbarakkba. Tüdőgyulladást állapítottak meg. Mikor megtudtam, leszámoltam magammal. Volt ott azonban egy felcser, az nagyon sokat törődött velem. Megtudtam róla, hogy litván és hogy katolikus pap volt. Egyszer latinul szólítottam meg. „Linguam latinem domine?" Ez megfelelő figyelemfelhívásként hatott, s utána sokat beszélgettünk (nem latinul). Talán az életem köszönhetem neki. Viszonylag gyorsan javultam, másokat már rég kiszórtak, én még maradtam a kórházban. Május közepe táján már jó melegen sütött a nap, de nagyon rövid ideig és nagyon alacsonyan járt. Kedvem támadt napozni és kifeküdtem a kórház raktárának a tetejére. A napfürdőzés kb. egy órányit tartott, s én úgy leégtem, mint itthon egy egész napos, víz melletti kánikulai napozáson. Az „Otyec" nagyon leszidott. Amikor már teljesen felépültem, új feladatot kaptam. A kórházbarakk végén két kis szobában lakó, 4 doktor háziszolgája lettem, és az ambulanciát tartottam rendben. Az orvosok száraz nyersanyagot vételeztek és helyben főztek maguknak. Ezt a végén már teljesen rámbízták. Egy alkalommal meglepetést készítettem. Búzadarát vételeztünk. Főztem egy tányérnyit vízben, egy másik tányérnyit kávéban (persze nem babkávé volt, csak árpakávé). Mikor kihűltek, kiborítottam, és 8 szeletre felszeltem. Felváltva egy fehér - egy barna cikket összeraktam. Lereszelt krumpliból kiáztattam a keményítőt és céklaléből piros zselét csináltam a keményítő segítségével, majd ráöntöttem a tortára. Hatalmas sikere volt, gondolom a jószándékot is értékelték. Július közepén kb. 20 főt nem komisszió, hanem (po gyelam) az ügyirat alapján kiírtak etapba. Visszakaptam a kórházba kerüléskor leadott rongyaimat. Mikor elköszönni mentem a dokiktól és meglát-