Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

dott. Harapni képtelen voltam, mert kibillentek a metszőfogaim, rágni nem tudtam a zápfogaim miatt. Csípőnk a felfekvéstől fekete és fekélyes lett. Körülbelül 80 főt, köztük engem is azonnal elkülönítettek azzal, hogy szánkón visszavisznek Szedz-Vozsra, másik 70-80 főt könnyű munkára alkalmasnak találtak, és mintegy 40-50 főt találtak munkaképesnek. Ezek közül kb. 20 fő az utolsó feltöltésből maradt, a többiek a vagányok, sesztyorkák, szakács, brigádvezetők. Az eredeti induló 200 fős állományból - a vagányokat, brigádvezetőket leszámítva - szóval a munkásállományból kb. tízen maradtunk életben. Egyedül Északon II. Szedz-Vozs-OP-Vorkuta-Szedz-Vozs 1948 áprilistól-szeptemberig Bevittek minket Szedz-Vozsra. Ott egy új barakktábor épült fel ezalatt, az általunk is cipelt faházelemekből és téglából. Ez egy OP-láger volt (otdihajusij punkt - pihenő láger), fürdő, tiszta fehérnemű, meleg barakk priccsekkel, szalmazsákkal, pokróccal. Kész paradicsomnak tűnt. Felső ruhát nem kaptunk, a barakkot nem lehetett elhagyni. Ott tudtuk meg, hogy mi történt. A lágerközpont főnökének feltűnt, hogy az ún. l-es sátor létszáma már megduplázódott, de sem pótsátrat, sem ennyivel több ellátmányt nem kértek. Vizsgálni kezdték a dolgot, és kiderült, hogy a szárításra beszedett ruhákat eladták, a vételezett kenyér, cukor, dara, hal ellátmány nagy részét ellopták. A hiányos szállításkor eltűnt 1-2 napi kenyér és cukor jelentős része a katonai őrökhöz került, hogy szemet hunyjanak a többi felett. Körülbelül egy hét múlva az esti proverkánál (létszámellenőrzés) közölték velünk, hogy az l-es sátor parancsnoka és őrszemélyzete gyorsított eljárás keretén belül 10 év, a volnyáskik pedig 15 év büntetést kaptak. Szerencséjükre azonban nem az 58. § alapján. Ekkor már rendes orvosi ellátásban részesül-