Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

és délután négy óra körül már le is nyugodott. De éjjel sem volt soha egészen sötét, mert az erős északi fény a hóról visszaverődve egy közepes félhomályt adott. Éppen eleget ahhoz, hogy dolgoztatni tudjanak bennünket 12-14 órát. A gyalogmenet a munkahely és a sátor között nem tartozott a munkaidőbe. A bejövetelkor 1 km hosszan is elhúzódott a sor, hiszen csak libasorban, jobb esetben kettesével lehetett menni. A volnyáskik (más néven szamohránok) nem izgatták magukat. Aki mozogni tud, az a levesért, kásáért hazamegy, aki összeesik, az megfagy, és úgyis megtalálják. Szökésre senki sem gondolt. Április közepén már olvadni kezdett a hó, az éjszakák nem voltak olyan hidegek, a hóviharok (purga vagy burán) ideje is elmúlt, a nyírfák kezdtek rügyezni, megindult a nedvkeringés. A rügy eket ettük, a nyírfát megcsapoltuk, annak édeskés-fanyarkás levét ittuk. Egyik nap alig értünk ki a munkaterepre (ez már jó 5 km-rel túl volt a sátortól, közeledtünk az új táborhelyhez) amikor katonai őrség jött értünk, összetereltek, létszámellenőrzést tartottak, majd bevonultattak. Nem tudta senki, mi az oka. Nagy volt az izgalom. A sátor előtt egy csomó katona állt, tisztek, fehér köpenyes orvosok. Komisszió (vizsgálat, ellenőrzés) - mondták. Amikor mindenki beérkezett, szólították a „volnyáski" őröket, azok átszámoltak (a hullákkal együtt) a katonai őrségnek. Ezután az ugyancsak volnyáski munkavezetőket hívták és azokat is átadták az újonnan jött katonáknak. Akkor láttuk, hogy a mi katonáinknál már nincs fegyver. Ezután orvosi ellenőrzés kezdődött. Meztelenre vetkőzve kellett a bizottság elé menni. Mit mondjak, csonttá-bőrré lefogyva, szánalmas látványt nyújtottunk. Magam nem nyomtam 50 kg-ot sem. Annyi erőnk sem volt, hogy az emeleti, elvben melegebb helyre felmászszunk. Fogínyünk vérzett, tele voltunk sebekkel, mert semmilyen sérülés nem gyógyult. Vizenyős lé jött a sebekből, akár vágás, horzsolás vagy tetű miatti elvakarásból származott is. A zápfogaim kezdtek szétmorzsolódni, a fogfájástól sokag gyötrődtem. A kilyukadt, szétmorzsolódott fogak tönkretették az amúgy is mérsékelt pihenési lehetőséget. Az öregek tanácsára a szipkából kikapart szutyokkal felitatott vattával tömtem be a lyukakat. Néha segített, néha nem. A metszőfogaim lötyögtek, a fogínyem teljesen felhúzó-