Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

mal, mikor forró vízért mentem a barakk számára, feltűnt neki orosz „nyelvtudásom" - sokszor hívott segíteni, s mikor szóba került, hogy hadapródiskolás voltam, különösen a kegyeibe fogadott. Egyedül Északon I. Szedz-Vozs, Falatka 1. 1947 október közepétől 1948 április közepéig Október közepén - már leesett a hó, tartós fagyok köszöntöttek be - reggel újságolvasás előtt névsorral jött az egyik „Pridurka" (lágeri adminisztrátor fogoly). Kiszólítottak a barakkunkból kb. 30 embert, köztük engem is. Irány a fürdő. Tudtuk, etap lesz. A többi barakkból is jöttek, kb. 150-200-an lehettünk. A ruháinkat a szokásos acélgyűrűre raktuk, a bakancsokat kézbe véve indultunk a fürdőbe. A bejáratnál a bakancsokat (bakancsok? akkorra már mindenki CSTZ-ben járt) elvették, le kellett adni. Fürdő után nyírás, szőrtelenítés, majd irány az öltöző. Itt ért a nagy meglepetés. Nem kaptuk vissza a ruháinkat, hanem vadonatúj felszerelést osztottak ki. Hosszú alsónadrágot, trikóinget, inget, flanel kapcát, vattás nadrágot, vattás kiskabátot (pufajkát, v. telogréjkát), vattás nagykabátot (buslát), új talpalatlan nemezcsizmát (válinkit), egy pár kesztyűt és japán katonai prémes füles kucsmát. Mindezt fel kellett venni, ha valami kicsinek, vagy nagynak tűnt, lehetett cserélni, majd a végén kiállították az egyéni ruházati lapot, amely egész fogságom alatt végigkísért. Ezen az szerepelt, hogy a polgári ruhadarabokat (részletezés nélkül) leadtam, és arra igényt nem tarthatok, továbbá, hogy a szezonnak megfelelő öltözékkel el lettem látva, s tételesen felsorolva minden. Alá kellett írni, majd szigorúan felhívták a figyelmet arra, hogy a felsorolt felszerelési tárgyak hiánya esetén büntetőeljárást indítanak. így beöltözve a tranzitbarakkba tereltek bennünket azzal, hogy etapig nem lehet elhagyni a barakkot,