Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

úgy védekeztek, hogy 6-7 fős csoportokba verődtek és körbeülték a csomagjaikat. Nem nagy sikerrel. Étkeztetésnél gyakran láttuk, hogy az összeszedett cipők, csizmák, pulóverek - ezeket főleg észtektől, litvánoktól szedték el - az őrség közreműködésével kerültek kótyavetyére. A vételárként beadott pénzt a sztarsi kapta meg, ő leszedte a sápját, a többit odaadta a volt gazdának. Attól meg az esetek többségében a kis vagányok ellopták. Erre kiváló alkalomnak ígérkeztek, a nekünk nagy megpróbáltatást jelentő éjszakai ellenőrzések. Ez nappal sem volt kellemes, de akkor legalább láttunk. Éjjel azonban az orrunkig sem, csak éreztünk. Az éjszakai ellenőrzés a következőképpen zajlott le: amikor megállt a vonat, kinyitották az ajtót, eléje reflektort állítottak, ami bevilágított, és minket teljesen elvakított. A vagon mellett kutyás őrség állt. Beugrott négy-öt katona, hosszúnyelű fakalapáccsal átzavartak mindenkit a vagon egyik végébe. A kiürült részt végigkopogtatták a fakalapáccsal, a leterített kabátokat, csomagokat középre dobálták, hogy a padlót is ellenőrizhessék. Ha meggyőződtek arról, hogy a vagon ép, a deszkák nincsenek felfeszítve, megkezdődött a számolás. Át kellett menni a vagon ellenőrzött végébe. A gyorsaságot a fakalapáccsal segítették elő, ami azonban a pontosság rovására ment. A lehető legritkább esetben sikerült egyszerre megszámolni a 60 embert. Vagy többen voltunk, vagy kevesebben. Ilyenkor aztán kezdődött újra a hajszolás és a verés. Ha végre egyezett, és a vagont is épnek találták, ismét bezárták az ajtót. Mi pedig a reflektoroktól elvakulva a vaksötétben próbáltunk elhelyezkedni és - akinek volt, - a csomagját megkeresni. Már kb. egy hete utaztunk, amikor egy különösen kegyetlen éjszakai ellenőrzésre került sor. Megtudtuk, hogy az előző vagonban bontással kísérleteztek, felfeszítették a padlódeszkát. Nálunk rendben találtak ugyan mindent, mégis mi is büntetés alá estünk. Ez azt jelentette, hogy nem adtak be enni. A maradék szuharét és halat a sztarsi szétosztotta, a víz pillanatok alatt elfogyott. Három napig nem kaptunk se ételt se italt, őrjítő szomj ázást álltunk ki. Az éjszakák már hidegek voltak, leheletünktől a fémcsavarok és pántok bederesedtek, azokat osztottuk fel. 10-15 csavar jutott egynek-egynek, arról kapartuk le a deret, és nedvesítettük a nyelvünket. Ha