Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Utazás északra, pecsorai tranzitláger. 1947. szeptember 4-től 1947 október közepéig Szeptember 4-én vagoníroztak be bennünket. Azért emlékszem erre a napra pontosan, mert ez a nap édesanyám születésnapja. Ekkor már nagy orosz vagonokba kerültünk. Itt is név szerint szállítottak be bennünket, de ez már sokkal gyorsabban ment, mint Sopronkőhidán. A vagon két végében volt egy telepriccs, azt mindjárt elfoglalták a blatnojok (vagányok) és sesztyorkáik (a vagányok ún. segédszemélyzete). Hatvan ember került egy vagonba. Napközben állva, ülve viszonylag jól elfértünk, de alvás előtt harc folyt a helyekért, mert aki nem tudott fal mellé feküdni, csak középre, azokon keresztülmászkált mindenki, aki csak „lyukra" ment. Még indulás előtt kinevezték a vagonsztarsojt és helyettesét. Mindkettő köztörvényes vagány volt. Egy kb. 80-100 literes hordót állítottak be ivóvízzel, egy zsák szuharét (szárított kenyeret) és egy láda sózott halat adtak be a sztarsinak, hogy ha egész nap nem adnak enni, akkor ebből a készletből oszthasson. Elindultunk. Prókai Pista, Misa és én egy csoportot alkottunk. Pista szerb, az én német és Misa magyar nyelvtudását keverve nagyokat beszélgettünk. Azt is el kell mondanom, hogy Misa személye jelentős védelmet adott a kis vagányok és sesztyorkák ellen. Vonatunk nagyon rapszodikusan haladt. Akadt, hogy egész nap álltunk, máskor egész nap haladtunk. Ha hosszabb időre megálltunk, étkeztetés volt. Ez úgy zajlott le, hogy mindenkinek át kellett menni a vagon egyik felébe, az ajtót egy kicsit megnyitották, és ott egyenként kézbe adták egy konzerves dobozban a levest. A végére maradókat két veszély fenyegette. Vagy nem maradt nekik az ételből, mert valaki (kizárólag a sesztyorkák közül!) kétszer vételezett, vagy nem maradt idejük meginni a forró levest, mert már szedték is össze a konzervdobozokat a másik vagon etetéséhez. Megindultak a csencselések, amiben a vagonsztarsoj és helyettese jártak az élen, a maguk köré gyűjtött sesztyorkák segítségével. Akin jobb ruhadarabot, - különösen csizmát - láttak, arról ha nem ment szép szóval, erőszakkal lehúzták. Különösen rászálltak az észtekre és a litvánokra, mert azok nagy batyukkal utaztak. Azok