Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

nagyon megsajnált, mikor megmondtam, mivel fenyegetett meg a százados. Ékesszólóan ecsetelte az NKVD módszereit, s azt tanácsolta, jobb bevallani azt is, ami nem igaz, mert akkor lesz egy kis bunker, de ha nem, akkor a fogat is kiverik. Éjjel ismét kihallgatásra vittek. A százados diadalittas képpel közölte, hogy na látja, kár volt össze-vissza hazudozni. Szerencsém van, hogy intelligens szüleim vannak, akik megértették, hogy itt csak az őszinteség segít, és ők elmondtak mindent. Mivel a nő volt a tolmács, s a százados mondandójának a lefordítása nagyon vontatottan ment, volt időm közben gondolkodni. Megvilágosodott előttem újdonsült szobatársam szerepe. Tudtam már, hogy egy szó sem igaz az egészből, mert ha amivel vádolnak igaz lenne is, akkor sem tenne sem anyám, sem apám rám terhelő vallomást! Hát még akkor, ha semmi sem igaz belőle. Kitartottam a korábbi álláspontom mellett. Jegyzőkönyv készült, aláírtam, vittek vissza. Szobatársamat elvitték, ismét egyedül voltam. Végiggondoltam, hogy két hét telt el, mi minden történt ez alatt. Mi jöhet még? A harmadik hetem azzal kezdődött, hogy délelőtt bejött két katona a szobámba. Kézzel-lábbal magyaráztak, pár szót magyarul, magyaros-oroszul, és kiadták a feladatot. A priccset a homokos részről át kellett tennem a szoba padlós felére. Adtak egy lapátot, hogy azzal dobáljam át a homokot a sarokba úgy, hogy jó vastagon legyen. (Éppen oda, ahol a lövésnyomok a legsűrűbben voltak.) Egyikük, aki az utasításokat adta, úgy, hogy én is megértsem, azt magyarázta a társának, hogy ma este le kell, hogy lőjenek. Rám nézett szánakozóan, s mondta: „Hajajaj magyarszki partizán! Kaput lesz!" Azután elmentek. Két napig azzal szórakoztak, hogy nagy zörgéssel leszedték a lakatot, majd visszatették. Bejöttek, matattak, kimentek. Ezen a két napon nem kaptam enni sem, de nem is hiányzott. Szerdán és csütörtökön ismét kihallgatásra vittek. Meggyőzés, fenyegetés, rábeszélés. Azzal búcsúztunk, hogy a százados sajnálja, de többet nem tud az érdekemben tenni, ami azután jön, azért magamra vessek. Pénteken ismét havat lapátoltam és szánkót raktam. Új volt számomra, hogy nekem kellett kihúzni a szánkót az