Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

udvarról. Kinn álltam az utcán, sehol egy katona, sehol egy őr. Kiváló pillanatnak tűnt a szökésre. De még abban a pillanatban meg is gondoltam magam. Lehet, hogy egyszerűen csak gyáva voltam a szökéshez, de magamnak azzal magyaráztam, hogy a szökés a vádak elismerését jelentené. S mivel nekem igazam van, ennek ki kell derülnie. Visszamentem. A katonák az udvaron nem leplezték csodálkozásukat. Tulajdonképpen ezzel fejeződött be a harmadik hetem, de lényegében a szolnoki történetem is. Ettől kezdve február 22-ig kihallgatáson nem voltam, az ügyemmel kapcsolatban nem szólt hozzám senki. Időközben beszállásoltak mellém egy katonaszökevényt, aki Ivánként mutatkozott be. ő lett a szószólónk. Kért az őröktől sakkot, így naphosszat sakkoztunk. Egy párszor át vittek az utca túloldalán lévő konyhába krumplit pucolni. Jól tartottak bennünket, zsebre is tudtunk vágni egy pár szem krumplit, amit este a kályhán megsütöttünk. Vajat is kaptunk hozzá. A bizonytalanság érzetén kívül, - mi van a szüleimmel, mi lesz velem - más bajom nem volt. Szombaton, február 22-én hívattak. Furcsálltam, hogy nem kötötték hátra a kezem. Felmentünk az emeletre. Duderev százados egészen más emberként fogadott, mint az utolsó pár kihallgatáson. Közölte, hogy hazaengednek. Előbb azonban a katona levisz a borbélyhoz, utána jöjjünk vissza. Figyelmeztetett, hogy a borbéllyal nem beszélhetek. Lementünk. A kapun kilépve balra fordultunk, s betértünk a két-három háznyira lévő borbély műhelybe. Többen vártak a sorukra, de engem a katona intésére azonnal kezelésbe vettek. A borbély a szemével kérdezett. Jaj, dehogy is szóltam! Megnyírt, megborotvált, a nedves szivaccsal megmosta a nyakamat, fülemet. Furcsán jól esett, mert 5 hét alatt nem adtak mosdási lehetőséget. Visszamentünk. A százados előtt az a papírzacskó feküdt, melybe az első kihallgatáskor elvett holmijaimat rakták. Két nyilatkozat már legépelve várt, mely szerint - ahogy a nő tolmácsolta - tudomásul veszem, hogy ami itt elhangzott, amiről kérdeztek, az mind fontos államtitkot képez, arról senkinek nem beszélhetek, mert ha igen, az súlyos büntetést von maga után.