Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Ők nem fáztak. Én viszont igen. Sapkát nem hordtam, a sálammal bekötötték a fejem, de ez sem sokat segített. Verőfényes napsütés volt, vakított a hó, a tisztek magyaráztak valamit, amit természetesen nem értettem, de nem tűntek ellenségesnek. A Kondorosi Csárdánál megálltunk. A két tiszt bement, én a két katonával kint maradtam a gépkocsiban. Az egyik tiszt kijött és a katonáknak italt hozott. Lehörpintették, a tiszt a poharakkal visszament. A kísérő katona megszólalt, s a tiszt után mutatott: ,Jó ember, szibériai. Jó vadász, éles szemű, Duderevnek hívják." A hangjáról ismertem meg, ő volt az aki szombat este átkísért a pincébe. Törve, de egész jól beszélt magyarul. Kisvártatva kijött Duderev százados (már tudtam ki ő) egy kétdecis pohárral. „Igyál!" - mondta, és a számhoz tartotta a poharat. Kezem hátrakötve, fejem sállal bekötve, így nem ment a dolog. Elvette a poharat, kiszállított, eloldozta a kezem, s odaadta a poharat. Kevert volt benne. „Igyál, mert megfagysz!" - szólt a kiskatona. Megittam, megköszöntem, visszaültettek, de már nem kötözték meg a kezem. Bizony jó időbe tellett, mire a két tiszt kicsit pityókásan visszatért. Engem az ital elnyomott, - nem voltam hozzászokva - és majdnem végig aludtam az utat Szolnokig. Szolnok, 1947. január 21-től 1947. február 22-ig Szolnokon egy emeletes épület előtt álltunk meg a városközpontban. Kiszállítottak, bekísértek egy csukott kapubejárón át. Az udvar hátsó részén egy földszintes toldaléképület állt, csukott üvegezett folyosóval. Abból nyílott három szoba. Az elsőbe belöktek, az ajtót rámzárták. Körülnéztem, egy kb. 3x4 m-es szobafélében találtam magam, ablaka az üveges folyosóra nézett. Az ablak előtt egy ún. katonai rajkályha állt, mellette egy deszka prices minden nélkül. Az ablakkal szemközti fal előtt a padló fel volt szedve, jó 1,5 m szélesen, ott homok, és maltertörmelék volt. Az esti félhomályban ennyit tudtam felfedezni. A folyosón égett ugyan egy csupasz villanykörte, de az csak némi fényt adott. A kinti hideg után enyhé-