Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Tíz év után újra a nulláról kellett kezdenem. Egy építőipari szövetkezetben helyezkedtem el, ahonnan akkor mindenki menekült, mert a cég teljesen a „padlón volt". A gyanakvás ide is elkísért. Az egyik művezető addig erőltette a hozzájuk szóló meghívást, míg egy alkalommal elfogadtuk. Ott éjfél és jó sok bor után nekem szegezte a kérdést: „Öregem, mondd meg nekem végre, ki vagy Te? Nekem kell referálnom rólad az elhárításon!" A szövetkezet szépen talpra állt, kapcsolatom a vezetőséggel kifogástalanul alakult mindaddig, míg szakmai, gazdasági kérdésekben el nem tért a véleményem az elnökétől. Abban a pillanatban újra ellenség lettem, s megindultak a sustorgások: „Nem lehet az, hogy a Szovjetunióban valakit ártatlanul ítéljenek el! Valaminek lennie kellett!" A gáncsoskodás a minősítés területére tolódott. Idézet a minősítésemből: „Szorgalmas dolgozó, képzettsége az átlagot meghaladó. Politikai irányítókészsége, gyakorlata azonban nem kielégítő, szemléletét esetenként kispolgári tendenciák jellemzik". Ez a mentalitás kísért hosszú évekig. A szakmai munkámat elismerték, arra igényt tartottak, viszont, ha szakmai vitám kerekedett - és elég gyakran kerekedett -, azonnal politikai síkra terelték az ügyet, s ott már az érvek nem használtak. Utólag azt is megtudtam, hogy az egyik főnököm választása azért esett rám, mert azt hitte, hogy mint „flekkes" embert úgy tart a kézben, ahogy akar. A barátság szemtől szembe „megbonthatatlan" volt. ő is szeretettel hangsúlyozta, hogy milyen felelősséget vállalt értem, s nyugtatott, ne féljek, majd ő megvéd. Ez persze nem tartotta vissza attól, hogy feljelentést tegyen ellenem a NEB (Népi Ellenőrző Bizottságinál. Nem sok sikerrel. Nem csoda, ha hamar elment a kedvem az együttműködéstől, és kaptam az alkalmon, amikor hívtak egy budapesti nagy gyár dombóvári gyáregységébe gazdasági vezetőnek. A személyzeti vezető óvatos volt. Hiába mutattam be a rehabilitációs okmányt, biztos ami biztos alapon megkérdezte a Kohó és Gépipari Minisztérium Személyzeti Főosztályát, mit lehet tenni ilyenkor? A válasz 1980. augusztus 21-i keltezéssel jött a vezérigazgató címén keresztül: „A miniszter elvtárs megbízásából értesítem, hogy Bordi Imre gyáregységi gazdasági vezetői beosztásba és más fontos, bizalmas munkakörbe beállítható. Személyzeti vezető sk."