Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

Elkeseredésem egy veréssel felért. De még nem volt elég! Szoros gyűrűbe fogva - szorosabbra, mint egy szibériai menetben - gyalogoltunk egy kiürített üdülőig. Annak a teraszán az egyik civilruhás átvevő rövid szónoklattal fogadott minket. Lényegébe véve, arról szólt, hogy nincs itthon ránk szükség, becsüljük meg magunkat és legyünk hálásak, hogy ennek ellenére befogadnak. Rajtunk lesz a szemük, tehát ehhez tartsuk magunkat! S ha már idáig megúsztuk és tovább akarunk innen jutni, este sötétedéstől reggel világosig senki se hagyja el a terasz területét, mert körben őrség van felállítva, akik felszólítás nélkül lőni fognak. Ezzel betelt a pohár! Az a lelkesedés, amely az úton végigkísért bennünket, elkeseredéssé vált. Hát nem hazajöttünk, csak vissza? Az oroszok jobbak voltak hozzánk, mint a mieink? Akkor még nem tudtuk, hogy az ÁVH micsoda, nem tudtuk, hogy az NKVD kisöccse túltesz az elődjén. Elszállásolásunk a földre leterített szalmán volt. Ez zavart bennünket a legkevésbé. Másnap elkezdődött az adminisztráció. Kérdőívek sokaságát kellett kitölteni. Orvosi vizsgálat, címkérés, hogy ki hova akar menni. Borzasztó volt látni, amikor másnap sok társunkkal közölték, hogy az adott címen nem az lakik akihez ő menni akar, adjon más címet. Volt, aki a lembergi tranzitlágert írta be. November 24-én reggeli után megkaptuk az úticsomagot. Fél kiló kenyér (akkora, mint kinn egy egész buhánka), valamilyen felvágott, májkonzerv, gyümölcsíz és 30 (harminc!) forint gyorssegély. Ezen kívül ingyenes vonatjegyet kaptunk a kért és egyeztetett címre. Én természetesen Békésre kértem. Tehergépkocsival vittek ki a nyíregyházi vasútállomásra. Debrecenben át kellett szállnom, s a vonatra jó 3 órát várni. Az utasoknak feltűnt a sok egyforma ruhás ember. Nekünk meg az, hogy milyen félve nézegetnek bennünket. Valaki oda-oda jött, körülnézett, kérdezett valamit és már tűnt is el. Elmentem a trafikba az első bevásárlásomat eszközölni. Egy csomag „Ötéves terv" cigarettáért és egy doboz gyufáért, ha jól emlékszem 3,90 Ft-ot fizettem. Mikor mentem vissza a többiekhez, egy fiatal férfi szólított meg: „Fogságból?" - kérdezte. ,Jgen" mondtam. ,Jdegtenném-e, hogy kimennék vele az állomás elé, ott nem olyan feltűnő" Kimentünk, ahol ott állt a felesége is. Elmondták,