Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Függelék
ként fogadja el Witzleben vezérőrnagy (a német összekötő törzs parancsnoka a 2. magyar hadsereg-parancsnokságnál) állításait. Negatív előjelű „de": Zsigmondy is csak forrásmunkákra lehetett utalva, minthogy ő a nagy események idején nem volt a hadsereg-parancsnokságán. Nem részletezem: ő tudja, hogy mire gondolt, amikor azt írta, hogy ő volt a hadsereg-parancsnokság hadműveleti osztályvezetője. Ha az lett volna akkor, most nem kellene vitába szállnom egyes megállapításaival. Illetve, a katasztrófa okai közül nem biztos, hogy ugyanazokat látná a legsúlyosabbaknak, amiket a művében, mint ilyeneket elsősorban kiemelt. 116 Ezt a „bevezetést" befejezem most azzal, hogy kérem, tisztázzuk: nem vádiratról, nem védekezésről, nem mentegetődző magyarázkodásról van szó, hanem igyekezetről, hogy igazságosak legyünk a bírálatunkban, és -ami a legfontosabb- hasznosak legyünk a ma és a holnap számára. A múlttal csak annyiban érdemes foglalkozni, amennyiben arról valami újat tudunk mondani. Meggyőződésem, hogy ha Zsigmondy megnézi majd a most elkészült „Krónika" c. magyar TV sorozatot, illetve, a „Pergőtűz" c. filmet, amelyek a doni 2. magyar hadsereggel foglalkoznak, éspedig olyan dokumentumfilm alakjában, amelynek szereplői az egykori átélők, akik szabadon mondhatták el, ami a szívükön feküdt, szóval, Zsigmondy már nem fogja szükségesnek tartani a vitairodalmat a magyar doni irodalommal szemben. 117 De, lássuk a hozzászólásom a Zsigmondy könyv lényegi részéhez. Azt hiszem a legjobb lesz, ha nagyon általános, nagy vonásokban leírom azt, amit én tartok "okok"-nak és döntő körülményeknek. Itt azonban nem tartom szükségesnek kitérni olyan részletekre, amelyek szerepelnek a dr. Horváth féle könyvben, és amelyek tényeknek tekinthetők. Inkább csak kiegészítésekre gondolok. Olyanokra, amelyek vagy egyáltalán nem szerepelnek Zsigmondynál, vagy ha igen: sokszor csak mellékesen megemlítve. A hadsereg szervezése A katasztrófa csírájának vehető, hogy a mozgósítást nem valamilyen területi, vagy békehadrendi alapon végezték, hanem „egyenletes megterhelésre" törekedve, egy-egy faluból 10-20 embert kiemelve, akik, persze, szerencsétlen (peches) alanyoknak érezték magukat. További csíra: az elvonuló gyalogezredekben össze voltak keverve a zászlóaljak, egy-egy ezred parancsnoksága alá az ország különböző részeiből vett zászlóaljak tartoztak, ugyanannak az ezrednek egy másik (békehadrend szerinti) zászlóalja egy másik ezred kötelékében vonult el.
