Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

A csapatok sürgetései ellenére a hadsereg-parancsnokság csak 1943. január 5-én rendelte el a felváltásra kiérkezett alakulatok fokozatos bevetését. A felváltás elhúzódása miatt súlyos hátrányt szenvedtek a védők. A IV. hadtestnél például január 9-10-re rendelték el a felváltást.

90 A mindössze 30 puskával érkezett alakulatoknak a leváltottaktól kellett magukat felfegyverezni. A felváltás a következőképpen történt: a felváltók tisztjei és tisztesei éjjel bevonultak az állásba. Egy napig ott tájékozódtak, a következő éjjel bevezették legénységüket az állásba, ahol megkapták fegyvereiket, megismerkedtek a helyzettel és a körülményekkel. Meg kell említeni még, hogy a felváltó alakulatok minden haditapasztalatot nélkülöztek. A leváltottakat alosztályokba és zászlóaljba összefogva gyalogmenetben indították útba Osztrogozsszkba hazaszállítás céljából. A felváltás január 10-én és 11-én fejeződött be. Másnap megindult a szovjet támadás. A hazaszállításból nem lett semmi. A leváltottakat vissza kellett rendelni, újból felfegyverezni és bevetni ellentámadásra, mert más tartalékok nem voltak. Az eredmény: kapkodás, rendetlenség alakult ki. Nem is beszélve a harci szellem hiányáról. Hiszen az emberek gondolatban már otthon voltak. A 9 óra 55 perckor megindult szovjet támadás először a 7. könnyű hadosztály balszárnyát érte, ahol a 429. német gyalogezred védett, s ezt a támadást visszaverte. Erre az ellenség a 20. könnyű hadosztály védőállása ellen fordult, de ott sem nyert tért. Úgy látszott, hogy ezek után az ellenség átcsoportosította erőit, és a 7. könnyű hadosztály közepét támadta. A 4/11. és III. zászlóalj védőállásainál heves harcban sem jutott előre a szovjet. Hihetőleg az ellenség még csak ki akarta tapogatni a védelem gyengéit. Az első támadásokban a 25. gárda-lövészhadosztály, a 107. lövészhadosztály vett részt. A védők soraiban a 4. gyalogezred súlyos veszteségeket szenvedett, részben már az ellenséges tüzérségi tömegtűz által is. 11 óra tájban a szovjet 340. lövészhadosztály, megerősítve a 150. harckocsidandárral, támadást indított az urivi templomdombra és Galdajevkára, ahol a 4. gyalogezred védett. A soproni alakulat kezdetben keményen ellenállt, de másfél órás harc után ereje megtört. Az időközben bevetett 7. könnyű hadosztály tartalék is elhasználódott. 13 órára az ellenségnek sikerült a főellenállási vonalat elfoglalni a 7. könnyű hadosztály védőkörletében. Innen a szovjet 150. harckocsidandár előretört a 105,9 háromszögelési pontig (Boldirevkától keletre). Itt azonban reteszállásba ütközött, de a főellenállási vonalat így is 6 km szélességben és 3 km mélységben törte át.