Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata
Délután folytatódott a kemény harc a betört ellenség ellen. A 107. szovjet lövészhadosztály Galdajevkára támadott, ahol a 35. gyalogezred keményen tartotta magát; este itt az ellenség beszüntette támadását. A délután folyamán a 25. gárda-lövészhadosztály alakulatai megpróbálták a 429. német gyalogezredet is kivetni állásaiból, azonban ez nem sikerült. A védők közül a 4. gyalogezred szenvedte a legsúlyosabb veszteséget, főleg azért, mert főellenállási vonala az ellenség által jól látható volt és jó célpontokat mutatott a tüzérségnek. (A 2. magyar hadseregparancsnokság egyébként még 1942. őszén kérte a 4. gyalogezred sávjában a főellenállási vonal hátrahelyezését, amit a Heeresgruppe B érthetetlenül nem engedélyezett). A 2. magyar hadsereg parancsnoka a nap folyamán látta, hogy a 7. könnyű hadosztály csapatai nem elengedők a védőállásban ütött rés kitöltésére, illetve az ellenséges támadás kivédésére. Ezért a IV. hadtest parancsnokának elrendelte, hogy január 12-éről 13-ára éjjel minden tartalékát tolja el az áttörési hely mögé, s 13-án reggel Boldirevka térségéből hajtson végre ellentámadást, és zárja be a védőállásban ütött rést. Sajnos ezek az erők sem voltak elegendők a cél elérésére; ezenfelül Boldirevkától keletre már 12-én este harcok folytak. A III. hadtest parancsnoka is parancsot kapott, hogy tartalékait bocsássa a IV. hadtestparancsnok rendelkezésére. (Itt vissza kell nyúlnunk a múltba: a hadseregparancsnoknak mindig az volt az igyekezete, hogy erős hadseregtartalékot tudjon képezni. 1942 őszén kérte a Heeresgruppe B-t, hogy vonják ki a 2. hadsereg legészakibb, 9. könynyű hadosztályát az arcvonalból, hogy abból képezzen hadsereg tartalékot. A kérést elutasították. Ezek után csak egy gyalogezredet kért ettől a könnyű hadosztálytól, de azt sem kapta meg.) Az egyetlen számottevő magyar tartalék erő a III. hadtestparancsnokság által létrehozott ún. „III. hadtest megerősítő csoport" volt, melyet Mártsa Sándor ezredes 91 , a 47. gyalogezred parancsnoka vezetett. Erői: két gépkocsikon szállított gyalogzászlóalj voltak, némi tüzérséggel megerősítve. Az urivi hídfő közelében Jány már 1943. január 8-án elrendelte a III. hadtestbeli megerősítő tüzérség előrevonását, amelyet egyidejűleg alárendeltek a 20. könnyű hadosztály parancsnokának. Január 12-én a Mártsa csoport Veszelij Hutornál állt. Ott megerősítették 4-5 gyalogszázaddal (3., 17., 47. és 52. gyalogezredektől), amelyeket a védőállásból kellett kivonni. A 9. és 6. könnyű hadosztály
