Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
Hitler szétforgácsolta az erőket, ahelyett, hogy azokat egy célra összpontosította volna: koncentrált támadás a Donra Rosztovtól Kalácsig; a Don védelmét kiépíteni, lemondani Sztálingrádról. Utána támadás Majkopra (Kaukázus). A rosztovi csatát a nemzeti szocialista propaganda mint a katlancsaták legnagyobbikát dicsőítette, holott az nem volt más, mint egy léglökés. Három hadseregnek kellett egy katlancsatát vívni, amelyben alig volt ellenség. Annak is szabad volt az útja dél felé. Bock tábornagy 52 kritizálta a hitleri vezetést, s ezért Hitler őt július 14-én elmozdította állásából, a Heeresgruppe B éléről. Utóda Weichs vezérezredes 53 lett, aki addig a német 2. hadsereg parancsnoka volt. (A német 2. hadsereg új parancsnoka Salmuth gyalogsági tábornok lett.) A csapat kímélését Hitler nem ismerte. Most pedig az agyonhajszolt csapat haszontalan hadműveletet hajtott végre. Ideges kapkodásában többször megváltoztatta parancsait. így pl. július 17-én a 17. német hadsereg a délelőtt folyamán háromszor kapott parancsot-ellenparancsot arra, miként alkalmazza a LII. és a IV. hadtestet. Kétnapos zuhatagos eső azonban megakadályozta a fölösleges mozgásokat. A 4. német páncéloshadsereg két hídfőt tudott képezni a Donon déli irányban Cimljanszkajánál és Nyikolajevszkajánál. Ezzel kaput nyitott a Kaukázus felé. Rosztov elfoglalásáért két napos súlyos harcot kellett vívni a szívósan védekező ellenséggel szemben. Az utcai harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek a csapatok. Július 23-án a német csapatok elfoglalták Rosztovot. De az ellenség zöme el tudott menekülni. Ujabb Führer utasítás július 23-án A helyzet július végén az alábbi volt: a Heeresgruppe A a 11. német hadsereggel a Krímben. A 17. német hadsereg , az 1. és a 4. német páncéloshadsereg a Don déli partján Rosztovtól Cimljanszkajáig. A Heeresgruppe B a 6. német hadsereggel előnyomulóban Kalács felé, míg a 4. román, a 8. olasz és a 2. magyar hadsereg a 2. német hadsereggel együtt védőállásban a Don nyugati partján Livniig (Voronyezstől északnyugatra 140 km-re), ahol csatlakozás a Heeresgruppe Mittehez. Az arcvonal kiterjedése 1200 km. A német hadseregek 2500 km-re álltak a német határtól. Ellátásukat szilárd utak hiányában kizárólag a vasútra alapozták, Sztálino és Harkov végpontokkal. Az óriási távolságok miatt a déli szárny 10 hadseregének ellátását nehezen lehetett megoldani. Az üzemanyag hiánya
