Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
nyugati részét elfoglalni. A súlyos utcai harcok július 13-ig tartottak, de még akkor sem sikerült az ellenséget teljesen kiverni a városból. Hitler még kis egységek vezetésébe is beleavatkozott, amit helytelennek kell minősíteni, mert a seregtesteket eltérítette eredeti feladatuktól. A déli irányból előrenyomuló, a 4. német páncéloshadsereggel összeköttetést kereső 6. német hadsereg hadtestei lefékeződtek, ahelyett, hogy egyenesen Voronyezs felé törtek volna előre. Mialatt a 6. német hadsereg hadosztályai hídfőket igyekeztek képezni az Oszkol folyó keleti partján, az ellenség tervszerűen kitért az utó védek oltalma alatt. A csekély számú fogoly igazolta, hogy az ellenség zömét nem sikerült megsemmisíteni. Ennek egyik oka volt: a 6. német hadsereg parancsnoka, Paulus páncélos tábornok 49 szigorúan ragaszkodott Hitler parancsához, a kis katlanok képzéséhez. Hitler beavatkozása szétforgácsolta a 6. német hadsereg hadtesteit, amelyek az Oszkol térségében kis célokért harcoltak ahelyett, hogy kelet felé törtek volna előre. A feladatok szinte naponta változtak, amelyeket a csapatok alig tudtak követni. Parancs, ellenparancs zavart idézett elő. A hadtestek és a hadosztályok harca kapkodássá fajult. Július 7-én a 29. páncéloshadosztály hídfőt tudott alakítani a Donon Rosszostól északra, és üldözni akarta az ellenséget. (A nagy feladatot nem ismerte a titoktartás miatt.) Elkésve bár, a Weichs-seregcsoport és a 6. hadsereg végre a Donnál állt. De nem sikerült az ellenséget bekeríteni, mert az tervszerűen vissza tudott vonulni. Most kellett volna a Don mentén délre előretörni, először Kalácsra, majd Sztálingrád felé, ami azonban nem történt meg. Ugyanis a 4. német páncéloshadsereg még mindig Voronyezsnél volt lekötve; csak a XL. német páncéloshadteste kapott parancsot, hogy a döntő irányba támadva a Donyec és Don közötti ellenséget semmisítse meg. Ehhez azonban az ereje nem volt elég. De üzemanyaghiány is fellépett. Azonfelül a hadtestet dél felé irányították, nem pedig a Don mentén kelet felé. így jutott el a hadtest július 12-én Millerovoig, jó messze a Dontól! Nem tudta megakadályozni az ellenség zömének tervszerű visszavonulását. Látszott, hogy a szovjet tanult a harkovi vereségéből, s erejét kímélve tervszerűen kitért az orosz tér mélységébe. Most már nyilvánvaló lett, hogy a német hadműveleti terv első része megbukott. Mialatt ezek az események folytak, a 2. magyar hadsereg élhadosztályai elérték a Dont. Kövessük azonban a döntő német hadművelete-